Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Írta Julow Viktor

pecsétje. Az okmány szinte új ; tiszta, gyűretlen, mintha külsejével is írója fénylőn tiszta emlékét jelképezné. Pedig mennyi viszontagságot élt meg hosszú lappangása során! Pereskedők, fiskálisok kezében járt évtizedeken át. Sőt a Kölcsey-rokonságban élő szóhagyomány szerint - egyelőre tisztázatlan okból - egy ízben sírba is temették. A Himnusz költője testamentumának - vagy „végintézetének", ahogyan ő nevezte - váratlan felbukkanása önmagában is ünnepi esemény, az okmány nagy kegyeleti értékű ereklye. De talán mégsem ez a legfontosabb. Kölcseyt elszemélyteleníti, majdhogynem puszta fogalommá légiesíti az, hogy nemzeti énekünk szerzője. Még az iro& & ' &/ J & »AZ EN LAKOM dalomértő köztudat is meg-megfeledkezik arról, milyen volt igaza- ALMOSD DEBRECEN MELLETT ban Kölcsey, a költő és a férfi. Hogy műveinek regiszterei a szinte BIHARBAN.«