Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Az én örök hiremet." - Vázlat az epigrammák utóéletéről

Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam, valaha réges-rég egy másik bús magyar, méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan, tiport hatalmasan, ki tudta mit akar! Ki tudta mit akar s nem tudta hogy a rosszban fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar ide vágy vissza a földről, hol bármi sorsban élni és halni kell; mely ápol s eltakar. Ezt mind nem tudta még s árva honára gondolt, s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt, látván sok harci jelt ős ívek oldalán. Alkonyfelhő borult lagunára, piarcra, felhőn az angyalok készültek már a harcra, melyre a holtakat fölkölté Alderán. Akik később Babitsék nyomdokába hágnak, a „magyar szonettek" vagy a szonettre emlékeztető tömör portré-versek hagyományát fejlesztik tovább. Gondoljunk csak Illyés Gyula egyik Zrínyi-versére; arra, amelyikben Zrínyi epigrammatikusan tömör Pérorai! o-jának jövendölését szabja önmagára: ,,Vigaii burittatom hazán hamujával." Viszem vége felé rosszhírű munkámat, Melynek irigység, düh, ellenség megártott, Tűzzel, füsttel, gánccsal mit jövő továbbront, Noha rontották már régtül vádak, átkok. Mert Szkítia-kori űzöttségből vitéz Vezér híján voltam, szolga-fi én, merész Állni kalauznak: bár szétszórt és kevés; Legyen a vándor nép tábor-tömör egész.