Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)
Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Az én örök hiremet." - Vázlat az epigrammák utóéletéről
,,Az én örök híremet." - Vázlat az epigrammák utóéletéről A Balassi-strófás epigramma az utókor gyakorlatában már Zrínyi úttörése nyomán tökéletesedik - Mcdgyesi Páltól Csokonai Vitéz Mihályig. Zrínyi epigrammái jórészt sírversek: cpitáfiumalakzatú heroikus epigrammák, illetve moralizáló gnómák. Amikor Kazinczy 1817-ben megjelent kiadásával a xix. század igazán felfedezi Zrínyit, különösen heroikus epigrammáinak hatása válik ösztönző erővé. Batsányi, Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi és Vörösmarty kibontakozó epigrammaköltészete Zrínyi példájából is merít, épp akkor, midőn maga a költő Zrínyi lesz az új epigrammák hőse. Például Vörösmartynál : E lantot, koszorútlant bár Violája kezétől, Mely Szigetet zengé s hősei áldozatát; Es e rettenetes szablyát, sok erősnek ölőjét, Melyre ,,ne bántsd a magyart" jelszavam írva vagyon, Zrínyi, hagyom neked, oh haza! és gondjaidba ajánlom, Zrínyi, az éneklő s a diadalmi vezér. ( Zrínyi, a költő) Amikor pedig az Arany-epigonok terjengős, dagályos múltidéző portré-verseinek ellenhatásaként Babits, Kosztolányi és Juhász Gyula tollán megszületnek a francia parnasszista költészet hatását is gyümölcsöztető század eleji ,,magyar szonettek", ezeknek a szonetteknek egyik főhőse ismét a költő Zrínyi. Epigramma és szonett hasonlóságát már Kazinczy és Kölcsey is hangoztatta, ahhoz a felismeréshez azonban, hogy a xx. századra törvényszerűen végbemegy epigramma és szonett műfaj váltása (az epigramma másodlagos műfajjá süllyed, a szonett felvirágzik), a Zrínyi-epigrammák utóéletének vizsgálata adott kulcsot. Babits Vörösmarty-tanulmánya például hódolattal idézi meg az epigrammatista Vörösmartyt - de a Zrínyi Velencében már nem epigramma, hanem „magyar szonett":
