Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex

„a il ének végén az »ennihiny vers« hiányának a meghagyása tehát A kertészeti feljegyzések egyéb okok mellett a megfelelő versszakszám kialakítása érdekében is folytatása történt". Ha most már összevetjük a felsorolt (és fényképmásolatban bemutatott) példák és a négy saját kezű epigramma írásképét, azonos sajátosságokra találunk. Zrínyi szálkás írása teljességgel elüt a másoló diák gömbölyded betűitől. A költő talpas r-jei különösen karakterisztikusak, ugyancsak rá vall az alul-felül öblös nagy 5-ek alakja, a hosszú vízszintes vonalú, kútágasgém-forma nagy T és nagy F, a hegyes kis k, illetve a nagy F testes bal felső gömbölyűsége - és így tovább. Tanulságosak azok az írásképi jellegzetességek is, amelyeket Zrínyi kézírásos glosszáit és könyvbejegyzések formájában fennmaradt alkalmi verssorait tanulmányozva figyelhetünk meg. Vessünk pillantást a fényképmásolatokra: a nagy T, az /, a J, az E éppúgy megegyezők, mint a kis e-hez járuló aposztróf-jel. Tudván tudjuk, hogy mindebben sok a korra általánosan jellemző kalligrafikus sajátosság; Zrínyi energikus, bár nem különösebben szép írása mégis összetéveszthetetlen bárkiével. Zrínyi kézírásának jellegzetességeiről szólva hadd idézzem még itt azt a tanulságos félreértést, aminek Zolnai Béla esett áldozatul. Ő ugyanis Négyesy Zrínyi-kiadása egyik illusztrációjának képaláírását úgy értelmezte, hogy a zágrábi Syrena-kódex ott bemutatott lapja Zrínyi kézírásáról tájékoztat, s ennek alapján így jellemezte Zrínyi