Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex

Fegyverestül ugrék hináros Almásban, Almás penig ütet viszi maga hátán; Es lemosá róla pogány vért folyásban, Ugy küldé urához s társaihoz tisztán. Egy-két további javítás, beszúrás: „Mahomet hizlalt szerencsével" (xm. 33); „jüttek rank" (=ránk, xm. 96); ,,De több triumfust is" (Arianna sirása, 32). A következő lírai vers címe, a Fantasia poetica is Zrínyi Miklós kézírása, és a vers 6. strófája mellé is ő írja ki helycsen a tengelic madárnevet. Végezetül íme híres önkritikus megjegyzése az első Orpheus-vers mellett : Istud opus sine studio feci, nec dignum apparet (Ezt a művet hevenyészve csináltam, nem is látszik méltónak). A másoló kezével írt - de természetesen a Zrínyi eredeti kézírását követő - korrekciók közül csupán egyet mutatok be : a legértékesebbnek látszót. A il. ének 89. strófája után ez a megjegyzés olvasható: Itt ennih eny Uers hea. így próbálkozott az íródeák Zrínyi kézírását lemásolni. Aztán ezt a sort áthúzta, de még most sem hibátlanul írta alá: It ennihany Uers. hea. (A második szóban az /' az e korrekciója.) Az ,,Itt ennihány vers híja" megjegyzés Négyesy szerint arra vonatkozik, hogy ,,Ez az ének rövidebb a többinél, nem jár a strófák száma egészen száz körül; valószínűleg arra céloz a jegyzet, hogy a szokott terjedelemből hiányzik egy kevés. Egyébként a mesében nincs hézag." Amit most a 11. ének szövegkritikai kommentárjából idéztem, a mögött értékes filológiai tájékozódás rejlik. A Magyar Tudományos Akad émia Könyvtárában őrzött Négyesy-hagyaték Tasso és Zrínyi összevetésével foglalkozó kéziratos jegyzeteinek egyik lapján Négyesy egy-egy számoszlopban felsorolja a Gerusalemme liberata és a Szigeti veszedelem strófáinak számát, s arra az eredményre jut, hogy a magyar eposz összesen 1568 strófából áll (1: 102, 11: 86, m: 117, ív: 103, v: 96, vi: 115, vu: 108, vm: 99, ix: 101, x: 106, xi: 100, xii:in, xm: 100, xiv: 115, xv: 109). ,,1568 stanza (van azonban csonka is több, és I öt sorú)" - összegezi a végeredményt. Ha a bécsi kiadást forgatva Négyesy arra is figyel, hogy Zrínyi a xiv. és xv. ének utolsó, közvetlenül a kinyomtatás előtt keletkezett egy-egy strófáját nem számozta meg (sőt, hozzátétel voltukat kurzív szedéssel jelezte), s így végzi el az összeadást, megkapta volna a költő szándékainak megfelelő végösszeget: 1566 - a szigeti ostrom éve! Klaniczay Tibor írja, hogy