Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex

„Das kennzeichnet allein den tapfern, wirklichen Helden: / Leben so lang' ihm vergönnt, aber nicht scheuen den Tod".) Zrínyi szerzősége itt is valószínű, hiszen a régiségben közönséges iskolai feladat volt latin versek írása; mindazonáltal nem árt az óvatosság : a disztichon tanult vagy olvasott szentencia is lehet. (A zágrábi ,,Syrena"-kódex) Zrínyi kézírásának sajátosságait, kéziratos javításainak természetét tágabb összefüggésekben tanulmányozhatjuk, ha a zágrábi kéziratot, vagy pontosabban szólva: a Syrenö-kódexet vesszük vizsgálat alá. A Zrínyi-kutatás hagyományosan zágrábi kéziratnak nevezi azt az 1650-1651 telén másolt versgyűjteményt, amely Adriai tengernek Syrenaya címmel Zrínyi Miklós költői műveit szinte teljesen egészében tartalmazza. Zrínyi 1651-ben megjelent bécsi verseskönyve, az Adriai tengernek Syrenaia, Groß Zrini Miklós csak a Peroratio című verset, az eposz xiv. és xv. énekének későbbi fogalmazású záróstrófáját, illetve az ajánlást és az előszót közli új darabként; a zágrábi kézirat és a bécsi kiadás anyaga és sorrendje különben azonos. A zágrábi kézirat tehát közbeeső láncszem a költő eredeti kézirata, illetve a nyomtatás alapjául szolgáló változat (a nyomdai példány) között. Mivel sem az eredeti kézirat, sem a nyomdai példány nem maradt ránk, a zágrábi kézirat rendkívül becses emlék. íródeák másolta ugyan, de olyan Zrínyi által fogalmazott margójegyzeteket is megőrzött, amelyek a bécsi kiadásból hiányoznak; sok helyen pedig Zrínyi saját kezű javításait, kiegészítéseit mutatja, sőt, kétlapnyi saját kezű versmásolatot is találunk benne. Zágrábi kéziratnak azért nevezik, mert a kódex a száz éve felfedezett Zrínyi-könyvtár anyagával együtt a zágrábi egyetemi könyvtárba került. Négyesy László 1914-ben így foglalta össze a zágrábi kézirat történetére vonatkozó tudnivalókat: „E példány a költő könyvtárában maradt fenn ; a könyvtár a Zrínyi-nemzetség kihalása után a gróf Daun család birtokába jutott, s a morvaországi vöttaui kastélyban maradt fenn, ott fedezte fel Szluha László 1880-ban. 1890-ben elhalván a tulajdonos, Daun gróf, özvegye áruba bocsátotta az ingóságokat. A könyvtár megszerzésében bécsi antiquariusok megelőzték a Nemzeti Múzeumot; tőlük a horvát országos kormány vásárolta meg a zágrábi egyetemi könyvtár számára. A zágrábi könyvtár