Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Az ódától az elégiáig

a „finnyás, érzékeny" lelket, aki félve a bántalomtól és az élet „min- Tóth Árpád rajza Schöntag denfajta hullámzásától", visszavonul az emberek elől: „Csendet akart, doktor svedléri hazáról amelyben clbíbelődhetctt szótáraival, régi költőivel, s amelyben elhitethette magával, hogy ezt a holt világot jobban kedveli az élőnél." Szabó Lőrinc az élet kis adományait is értékelni tudó ember derűjére, közvetlenségére, passzióira emlékezik: „Aki fiatalsága óta sejti, hogy minden jel szerint a tüdővész fog végezni vele, az nagyon tud örülni mindennek. . . Örült is Tóth Árpád, tudott szórakozni, egész lelkéből, s egészen nagy társaságokat egymaga csodálatosan elszórakoztatott. Sakkjáték, mindenféle fejtörő és furcsaság éppúgy érdekelte, mint a régi francia nyelvtan vagy az ófclnémet ragozás, vagy az angol szótár százféle titka, a hógolyózás és hóember-szobrászat éppúgy, mint hosszú, mozgékony ujjai közt a karikatúra-rajzoló ceruza vagy a kéken füstölgő szivar. Magánélete minden megnyilatkozásában éppúgy elsőrangú formaművész volt, mint a költészetben." Az arckép körül a környező világ, a versben megjelenő téli táj, a hóburkától bizarr éjszakai fenyves erdő, a „jég alá bútt" Malomárok, a „kemény erdei dalt" daloló vén tölgy és a fenyőfák „gyanta lehü árnyából" a lélek finom szőttesét szövő, ősz, öreg takács-isten a finnugor eposzok és a pogány magyar mondák világát, hangulatát idézik. Ebben a mitikus atmoszférában a felidézett helyszín, Svedlér szimbólummá válik. Szimbólumává mindannak, ami az eltűnt időben, világban valamiképp e helyhez kapcsolódott: az ifjúságnak, szerelemnek, baráti közösségnek, a természet szépségeinek, az olvasás, a játék, az alkotás és az élet hétköznapibb örömcinek meg a régi hazának, a régi országnak, melynek még nem váltak le „zsibbadozón" a tagjai. Svcdlért ugyanis 1919 őszén a béketárgyalások és az antant követeléseinek eredményeként a Cseh Köztársaság csapatai szállták meg, és Trianon után Szepes vármegyével együtt birtokba is vették. A finnugor eposzokkal való egyfajta hangulati hasonlóság talán Zempléni Árpád „vogul" mondáinak és eposzainak hatásával magyarázható, kinek Vasfó és íme című, vogul mondák alapján készült elbeszélő verseiről Tóth Árpád még 1919 áprilisában írt a Nyugat-kan. Ez az esetleges hatás kapcsolatban lehet nála a hanyatló nép, „tragikus magyarság", örök történelmi sors gondolatának az előtérbe kerülésével. Ezt a szemléletet tükrözi, Az árnyból szőtt lélek keletkezésével nagyjából egy időben, Aquincumi korcsmában című verse és Juhász Gyula