Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

TÓTH ÁRPÁD: AZ ÁRNYBÓL SZŐTT LÉLEK (A hasonmásban mellékelt kézirat szövege)

így, apró, szétszórt szigetek hajósát, Félszeg Ulyssest, sok szelíd kaland Vigasztalt, csalt a szirtes, zord valóság Sivár vizén, boldog boldogtalant, így lettem hálás minden gyáva kincsért: Pipám füstjéért, karcos kis borok Kortyáért, hozzám hajló anda tincsért S hogy ajkamról peregnek halk sorok. Oh jaj, miért bánt így hát most az élet, E rettentő, vonagló, új világ, Mindennap egy új Utolsó ítélet Vas kürtje zúg, setét villáma vág; Reszketve terítem a védő fátyolt Magam körűi s eltépi a vihar, És minden barlang, melynek csendje lágy volt Most ferde száj, mely szörnyű jajt rivall. Oh isten, isten, lelkek ősz takácsa, Nézd drága kelméd, kincses szőttesed, Bölcs, bús szemed imhol könnyezve lássa, A sok finom fonál hogy szétesett, Oh lesz-e még perc, ujraszőni szépen, Ha elcsitult az orkán gyász zaja, Vagy, reszkető rongy, így hull szét a szélben, Mint omló partok éjszín zászlaja? QiQ. okt 20. körül