Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - »Oh lesz-e még perc, ujraszőni szépen«

újságnáli elfoglaltságod esetleg napi két óra és kényelmes, nem különben a kisegítő tanári állás is, mindkettő nappali munka, úgy bogy magadnak is dolgozhatsz napközbe és írogathatsz..." A szülői és baráti gondoskodás azonban hiábavalónak bizonyul, a költő és felesége nem tudnak eljutni a románok által megszállt Debrecenbe. November közepén Tóth Árpád még bizakodik, hogy hamarosan útnak indulhatnak, és Nagy Zoltánnak írott levelében azt jelzi, hogy feltétlenül számíthatnak rá ,,a lapnál is - mely feltehetőleg azonos az édesapa levelében említett független újsággal -, az indulandó folyóiratnál is". Az „indulandó folyóirat" 1919 őszén, a temesvári Szemle mellett a másik - sokáig a feledés homályába merült - ígéretes terv volt a liberális és haladó szellemű írók összefogására egy pártpolitikát mellőző, nívós irodalmi revü keretében. A folyóirat indítására vonatkozó elgondolás néhány fiatal debreceni írótól és bölcsészhallgatótól (Artinger [Oltványi] Imre, Bébcr László, Gál László, Juhász Géza, Kardos Pál és László, Reiter Róbert, Sárközi György) származott, élükön Szabó Lőrinccel és Békés Istvánnal. Szabó Lőrinc úgy képzelte, hogy a folyóirat „szellemileg a Nyugat és a Ma között állana". Fuzionálni szándékoztak Nagyváraddal és Temesvárral, az erdélyi írókkal is. Tervüknek sikerül Nagy Zoltánt is megnyerni, aki már a proletárdiktatúra idején készült lapot indítani, s aki Hegedűs Sándor és Sándor Imre debreceni vállalkozók személyében kiadót is talál a folyóirat számára. O javasolja főszerkesztőnek a Debrecenben letelepedni szándékozó Tóth Árpádot, kinek „már súlya, tehetsége egyaránt biztosíték a lap nívójáért". Elsősorban a Nyugat radikálisabb szellemű, s korábban az Esztetidő-nck is dolgozó neves íróira, fiataljaira, Debrecenből Tóth Árpádon és Nagy Zoltánon kívül Oláh Gábor, Szegedről Juhász Gyula, Nagyváradról Zsolt Béla és Dutka Ákos közreműködésére számítanak. A segédszerkesztői munkát Békés István, a pesti szerkesztést Szabó Lőrinc végezte volna. A szép szándék azonban - bár az íróktól a közreműködést ígérő cédulák még megérkeznek - a megszálló román hatóságok szigorodó intézkedésein (1919 telén már nemcsak az újságok, de a levelek sem jutnak cl Pestről Debrecenbe, az odautazást pedig engedélyhez kötik) hajótörést szenved. Tóth Árpád decemberben már azt írja a Bécsbe emigrált Hatványnak, hogy a „román vízum mcgfizethctetlenségc miatt" feleségével