Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)
Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - »Oh lesz-e még perc, ujraszőni szépen«
lányit, Tóth Árpád - bár egyikük sem tartozott benső baráti köréhez melléjük áll az igazság és a tehetség tisztelete okán. Tisztességének, sőt bátorságának jellemző megnyilvánulása, hogy 1920 márciusában szereplést vállal egy baloldali ifjúsági csoport által a pesti Vigadóban rendezett Ady-matinén. Ennek emlékét a költő testőréül szegődő egyik fiatalember, Illyés Gyula idézte fel, több mint fél századdal később, Beatrice apródjai című memoárjában. Tóth Árpád ez időben Nagy Zoltánnal, aki ügyvédként az üldözöttek védelmét vállalja, a tanári katedrájától megválni kényszerülő Király Györggyel és Füst Milánnal, Havas Gyula unokahúgával, az egykori galileista Wahl Valériával, a bécsi emigrációban élő Hatvány Lajossal tart szorosabb kapcsolatot, no meg az ifjú, de régi baráttal, Bródy Pállal. Neki írott leveleiben nemcsak anyagi nehézségeiről panaszkodik, de rossz lelkiállapotáról is. „Nagyon rossz kedvem van ám", „közérzetemmel elég gyakran baj van", „az írók félnek újra egyesülni" - említi több helyütt. »OII LESZ-E MÉG PERC, UJRASZŐNI S Z EPEN« A haladó írók összefogására az egyetlen biztatóbb kezdeményezés a temesvári Szemle megindításának a terve. A polgári radikális írókat közreműködésre szólító orgánum budapesti szerkesztésével Endre Károly, az erdélyi felelős szerkesztő, Tóth Árpádot bízza meg, aki kéziratokat gyűjt és vásárol az induló folyóirat számára. O maga Az öröm illan című versét küldi Temesvárra, de a dilettáns lapalapítónak és főszerkesztőnek, egy Tifkó nevű embernek nem nyeri el a tetszését. A temesvári Szemlc-nck négyhónapi felkészülés után mindössze két száma lát napvilágot 1920 januárjában és februárjában, majd a finanszírozó pénzügyi zavarai miatt megszűnik. Tóth Árpád így számol be erről Bródy Pálnak írott levelében : „Pénzem megint nagyon fogytán, pár napos egzisztenciám van, s mi lesz később megint, nem tudom. Temesvár, úgy látszik, bedöglött. Idestova egy hónapja nem kaptam hírt felőlük, nálam levő pénzükért kéziratokat vettem, s most nincs tovább."
