Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Tájékozódás a válságban

felé a reális magyar történelmi-társadalmi kérdések felé is, amelyek a proletárdiktatúra küzdelmes napjaiban némiképp háttérbe szorultak, és az idő rövidsége miatt megoldatlanok maradtak. S míg Szabó Dezső júniusban már nyíltan megtámadja a proletárdiktatúrát, és bukásáig vidéken bujkál, addig a passzív, politikától visszahúzódó Tóth Árpád nemcsak versekkel tesz hitet a társadalmi változások mellett, hanem szerepet is vállal a Tanácsköztársaság kulturális munkájából. Tagja a májusban megalakult írók Szakszervezetének, valamint az írói Választmánynak, amely az írói Direktóriummal (az írók vezető testületével) együtt a proletárdiktatúra irodalmi életének irányítója. Korabeli újsághírekből, így a Pesti Napló 1919. március 25-i számából arról értesülünk, hogy Tóth Árpád is szerepel azoknak az előadóknak a listáján, akik az államosított és a proletariátus számára megnyitott budapesti színházak felvonásközi szüneteiben rövid előadásokat tartanak a kulturális átalakulásról, a művészet új kérdéseiről és a forradalom mivoltáról. A Sajtódirektórium őt bízza meg július elejétől a Szellemi Termékek Országos Tanácsa háromhavonként megjelenő évkönyvének szerkesztésével. Kardos László monográfiája szerint Tóth Árpádot gyöngébb egészségi állapota miatt a proletárállam szanatóriumba utalja, és ott éli át a Tanácsköztársaság hónapjait, „heves érdeklődéssel, de féltő aggodalommal". Erre vonatkozóan konkrét adatunk nincs, viszont a kulturális munkában és szervezetekben való részvétele némileg ellene mond ennek. A Tanácsköztársaság Hadügyi népbiztosságának Tóth Árpád számára kiállított sorozó igazolványa