Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - Tájékozódás a válságban

TÁJÉKOZÓDÁS A VÁLSÁGBAN Tóth Árpád - mint több pályatársa - ekkor már egy még radikálisabb forradalomban, a kommunizmusban és az Oroszországgal való szövetségben látja azt az erőt, amely a magyarság számára is meghozhatja a gyógyulást, az újjászületést. De az 1919-cs év elejének nehéz hónapjaiban, a nyílt ellenforradalmi szervezkedések, a polgári demokratikus forradalom és kormányzat belpolitikai válsága és külpolitikai nehézségei idején - amikor az antanthatalmakra támaszkodó politikai koncepcié) eredményeként az országot újabb területi veszteségek érik - ezekbe vetett hite is megrendül. Tóth Árpád ideológiai elbizonytalanodásáról és egyben művészi válság-érzetéről tanúskodik az az 1919. február 10-én, feltehetően Nagy Zoltánnak írt, befejezetlenül maradt levele, amely nemrégiben került elő Szabó Lőrinc hagyatékából. Ezt az érdekes dokumentumot 1978 októberében Kabdebó Lóránt tette közzé a Kritika című folyóiratban, a levél sorsának és a Tóth Árpád-i válság történelmi, társadalmi, lélektani és szemléleti okainak elemzésével. „Érző és gondolkodó ember vagyok, s az öreg Európa nagy felfordulása engem is igen felforgatott. Nincs más megoldás, csak a kommunizmus! - ezt ordítja bennem minden belső hang. A nyomorúságos, gennyes, rohadt emberi életet csak cz a nagy, vad orosz idealizmus teheti ismét élővé. A kommunizmus logikája és lírája hat át, s eddig rendben is volna a dolog. De aztán nagy bajok vannak: én, a szelíd, csendes és inaktív Tóthárpád, bármennyire átértem és átérzem a Vörös Messiást, a csodálatos Lenint, mégis ezer és millió gátlás szegül bennem ellene. Hiába, burzsoának születtem, s ami rosszabb, erős magyar faji érzésű burzsoának. Az »ellenforradalom« név alatt összefoglalt ideológiára neveltek, s valahogy talajra találnak bennem a Szabó Dezső székely nekirugaszkodásai. Szabó Dezső, mint tudja, Tiszáék alatt vad szocialista volt, egészen a nihilistaságig lendült s most, - most kitört belőle az ős székely, s amint hallom, azt prédikálja, hogy a forradalom tönkretette Magyarországot. . .Jaj, nagy a zavar bennem, édes uram, az én szelíd belső szerkezetem nem teremtőzött földindulások szeizmográfjának. S a kommunizmus nagy eszmei magaslatai felé vad és lavinás utak visznek, a bolsevizmus útjai! Az elmélet dicső, de a módszer fáj az én kispolgári