Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Petrányi Ilona: TÓTH ÁRPÁD ELÉGIÁJA 1919 ŐSZÉN - A pacifizmustól a forradalomvárásig

Svcdlérről egyen csen Budapestre költözött - ígérte. A szerkesztőségi munka is megt xrhelőbb, mint gondolta, s keserűséggel tölti el az a tudat, bogy "Hatvány és Kosztolányi mellett alig van szava a folyóiratnál. írói, szerkesztői gondjai mellett az országos nyomor és drágaság is sújtja. Az Esztendő-toi 1918 folyamán két ízben is fizetésjavítást és nagyobb, előleget kell kérnie, hogy önmagát és feleségét valahogy fenntar thassa. I9

T 8 augusztusában jár utoljára Svedléren, de a háborús nehézségek közepette ez a nyaralás csak „közepesen" sikerül, s a Tóth-házaspár utrina még a Miskolc melletti Ongaújfalun tölt cl két derűsebb hetet F'azckas Sándor ügyvéd barátjuk apósának birtokán. Pesten még nagyobb drágaság és legkedvesebb barátja, Havas Gyula haldoklásának híre foga dja. A fiatal, tehetséges író, akivel Tóth Árpád debreceni újságíró éveiben együtt dolgozott, és akinek irodalmi pályafutását Pesten is figyel cmmel kísérte, egyengette, végigharcolja a háborút, és a nélkülözés ek, megpróbáltatások és sebesülések okozta betegségébe hal bele 1918 őszén. Havas Gyula halála napján érkezik a hír Bulgária kilépéséről a háborúból, iÜctvc fegyverszüneti egyezményéről az antanthatalmakkal. Tóth Árpád nekrológjában, mely a Nyugat-bán jelent meg, már a közel.gő forradalomra utal: „Oly napokban távozott cl közülünk, mikor egy új világrengés talán lerázza a nagy háború elvadult, sötét terebfilyéről az áhított gyümölcsöt. . ." Annak a ma már közismert lenini gondolatnak megfogalmazása ez, mely szerint a háborúnak forradalommá kell átfcjlődnic, hogy valóban igazságosan megváltozzék a világ. De a versírás egyre nehezebben megy a közeledő béke, az októberi forradalom győzelmét megelőző napok rettegéssel, ismerősök és barátok elvesztésének fájdalmával és várakozásokkal teli hangulatában. Érzi, hogy költészetében is valami változásnak, újnak kell bekövetkeznie, méltóan a nagy idők szelleméhez. „A gondok, a félelmek, a zavarosságok sűrű-sötét napjaiban. . . olyan üresnek, aránytalannak tetszik. . . pl. őszi verset írni, rímelgetni" - írja október 18-án Nagy Zoltánnak, hozzátéve, hogy „mégiscsak a Művészet az egyetlen, amiért érdemes volt a világnak megteremtődni, minden egyéb félresikerült a minden-