Tóth Eszter - Petrányi Ilona: Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek (Kézirattár, Budapest, 1981)

Tóth Eszter: SVEDLÉRI VAKÁCIÓK

hogy most ezt meg amazt csináljátok, és annyira elgondolkozom, hogy azt hiszem, hogy mellettem vagy, és úgy várom, hogy megszólalsz és megszólal egy hang amelyik ilyenkor aztán kiállhatatlannak tűnik és ismét svedléri szórakozásaimról kérdezősködik és ez a direktorom. Általában utálatosnak találom naponta loo-szor elmondani, hogy mit csináltam Svedléren. Mert utóvégre is úgy nem jellemezhetem a nyaralásomat mint ahogy annak idején - talán emlékszel - Emmy barátnőnk jellemezte. - Pádikám utálok itthon lenni unom ezt az undok D.[ebrecen]-t. Csiga lassúsággal telnek a napok. Megőrülök ha ez soká így tart. Nagyon megváltoztattál Pádikám a kis buta bakfisból egy részben ábrándos, részben ideges bakfis lett. A jó öreg Lichtmatmék nem tudják elképzelni, hogy ki vagy mi babonázott meg azon a S.-eu. Sőt annyira vagyok, hogy biz-isteti szégyellem magam, ha egy fiúval beszélek, úgy elkalandozik az eszem - te ezt kétségbe vonod, hogy van egyáltalában - most jut eszembe -, hogy azt sem tudom mit beszél szegény! Edes Pádikám ne várd, hogy én írjak neked 4 oldalas leveleket, mert nincs más mit írnom, mint hogy őrülten vágyom vissza hozzátok és szeretnék vissza repülni. Sakkoztok délutánonként? Hát a piros lócán és a méhesnél nincs kivel ülni? Pöszméte meg nincs már egyáltalában? Látod milyen jó vagyok én szeretnék visszamenni csakhogy neked legyen mindezt kivel véghezvinni. Talán akkor találnánk még pöszmétét a piros lóca mögött. A 16 eves „bakfis" már irodában dolgozott, a debreceni Tiszavidéki Mezőgazdák Szövetkezetében. Oda kellett visszatérnie a boldog nyaralásból, melynek legemlékezetesebb perceit a pöszmétekercsgélés jelentette. A piros lóca mögötti bokrokban ugyanis ezzel az ürüggyel bújtak cl és csókolták meg egymást Annuska és Pádi. Szörnyű vétség az akkori illemszabályok ellen! Az ifjúsági üdülőtelep tulajdonosa, a szelíd Schöntag Samu doktor bácsi talán szemet huny, ha észreveszi. Doktor néni azonban éber szigorral kormányozta nyaralóit, s bár a debreceniek nyelve éppúgy nem tört bele a németbe, mint az övé a magyarba, erélyes „nicht erlaubt!"-jaihoz nem kellett tolmács. Soron kívüli torkoskodás, késői nyugovóra térés, felügyelet nélküli séták tilalmain túl is legkeményebben ellenőrzött „nicht erlaubt" volt az afféle bizalmas kettős, mint a piros lóca mögötti. A párocskák persze mégis egymásra találtak, s a szerelem édenkertté varázsolta a szegényes kis nyaralóhelyet. Lichtmann Annus levele Tóth Árpádnak Svedléri c, megismerkedésük évében, 1911-ben