Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat

került a gépiratba. A „zongorához" szó után, azaz az 1953-as sorhatárhoz húzott halvány ceruzaírású függőleges vonalka a gépiratot az aláírás előtt ellenőrző s az igazán jó megoldáson töprengő Kassák keze nyoma. 1955-ben, Kassák válogatott verseinek sajtó alá rendezése során újabb gépirat készült a versről. Ezen a Bartók Béla cím szerepel. A szövegben az 1954-es kézirathoz képest csupán egyetlen lényeges változás van: Kassák ez alkalommal, akárcsak 1953-ban, a metaforasor 1940-ből, a Sötét egek alatt című kötetből ismert „csörömpöl, sír és néha ugat" változatát alkalmazta. A versszöveg sorsát ezután már csak a különböző kiadásokban lehet nyomon követni. Az 1956-os Válogatott versek-ben és az 1965-ben megjelent Csak tiszta forrásból című antológiában az 1955-ös gépirat szövege olvasható. E két kötetben a szöveg gondozását még maga Kassák végezte. 1961-ben a Valóság című folyóirat június 25-i keltezésű 3. számában, Agatha Fassett Bartók amerikai évei című könyvének megjelenése alkalmával publikált emlékezésében szintén közölte a vers szövegét, mégpedig az 1945-ös és az 1947-es kiadásokban és az 1954-es kéziraton szereplő „pöröl és csörömpöl és néha sír" metaforasort alkalmazva. A posztumusz kiadásokba a vers az 1955-ös gépirat szövegének megfelelően, tehát a „csörömpöl, sír és néha ugat" metaforasorral került be. Címként A mérleg serpenyője szerepel, de alcímül ott áll a Bartók Béla is. Az 1953-as kézirat 1968-ban Kassák Lajosné adományaként a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumának tulajdonába jutott. Rövid ideig az intézmény állandó Bartók-kiállításán volt látható. Egy alkalommal nyomtatásban is a nyilvánosság elé került, mégpedig a Magyar Hírek című hetilap 1970. szeptember 5-i számának címlapján. lő