Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat keletkezése

Sose voltam jó társaságbeli partner. Szerettein vitatkozni, de nem tudtam csevegni. Tevékeny és sok mindenre kiváncsi életemben három olyan emberrel hozott össze a sors, akik később barátaim és mintaképeim lettek. Szabó Irvin, Osváth Ernő és Bartók Béla. Ezeket a kiváló szellemeket nemcsak tudoraányos képzettségükért és alkotó képességükért becsültem nagyra, hanem etikai magétartásukért is. Bartók zenéjével a tizes évek elején ismerkedtem meg, "csikorgó, vonitó

y

. vérig bosszantó* vonósnégyesei bátorságra serkentettek és a konvenciók ellen lázitottak. 1917-ben arra kért, hogy "Bányászok a hajnalban" cimü versemből irjak számára operaszöveget. Hosszantartó műfaji vitába keveredtünk s végül a kért szöveget nem irt am meg. De érveink az opera mellett és ellen nem teremtettek köztünk feszültséget . Barátságunk egymást megbecsülő és tartózkodó volt. Róla szóló versem több mint negyed századdal ezelőtt Íródott és nyugtalan, gyötrődő, uj zenei törvényeket alkotó szellemét kívántam térben és időben plasztikusan megjeleníteni. Első cime: "A mérleg serpenyője" volt, végleges cime: "Bartók Béla". Hálám és dicséretem kimondása ez a vers és egyben korunk nagy modern zeneszerzőjének első költői üdvözlése irodalmunkban. »BARATSAGUNK EGYMÁST MEGBECSÜLŐ ES TARTÓZKODÓ VOLT.« KASSÁK I962-BEN KELT EMLÉKEZÉSE BARTÓKRA