Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

A kézirat keletkezése

A kézirat keletkezése A személyi kultusz éveiben Bartók zenéje és magatartásának példája erőt adott Kassáknak az elhallgattatás és a rá kényszcrítctt belső emigráció terheinek elviseléséhez. Naplójában a III. Vonósnégyes hallgatása közben támadt érzéseit, gondolatait összefoglalva a következőket írta: „Egy magára hagyott, lemeztelenített ember szenved a viharban. Szinte a végpusztulás közeledtétől retteg a zene hallgatója. Az egész világmozgás a hangok különös változataiban testcsedik meg, minden a maga ősi lényegében, cizellálás és stilizálás nélkül érzékelhető. Bartók fejlődésének ezt a szakaszát elég találóan pokoljárásnak szokták nevezni. Jómagam a mindenségnek ilyen önmagával vívott harcát még sosem éltem meg. A rendetlenségnek ezzel a végzetes rendjével, az emberi én ilyen frenetikus felháborodásával, könyörtelen vélemény-nyilvánításával még sosem találkoztam. Szenvedünk ettől a zenétől, gyötör és próbára tesz, de végül is megtisztulunk tőle. Mert nem az őrjöngő gyűlölet, hanem az igazságkercsés fanatizmusa, a legtisztább értelmű önvédelem láza táplálja és hevíti ezt a harcot. Bartók nem azért járja a poklot, hogy gyönyörködjék a tűzre vetettek szenvedésében, hiszen hallhatjuk, azonosítja magát az áldozatokkai, együtt tombol és együtt üvölt velük. De sajnos, a fények ahhoz a tiszta forrásához, ahová el akart jutni, ezeken a szörnyű tájakon vezet az út. A pokoljárás végső erőpróba a számára. Vagy belepusztul, vagy átgázol rajta, pályájának íve vagy kettétörik, vagy a maga egészében beteljesedik. Sikerült a túlsó partra jutnia, aránylag rövid élete végén felcsendültek zenéjének világos harmóniákkal, bölcsességgel és bizalommal átszőtt kristálycsillogású hangjai. Ha nem is volt ideje hozzá, hogy nagy életművét teljességgel lezárja, hegedűversenye magyarázatot ad Bartók élethalálharchoz hasonló alkotói küzdelméhez. Világos előttünk, hogy győzött a lemarasztaló tétovázások és a tőrbecsaló tévelygések felett."