Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kassák és a Bartók-örökség 1945-1948-ban

Kassák és a Bartók-örökség 1945-1948-ban Bartók halálának híre, a gyász és megrendültség érzése Kassákot újabb portré írására késztette. Költői szárnyalású nekrológja szövegének első részét a Pesti lovak 1945-hen című verse kéziratának hátoldalára rótta fel: „Mi különösebbet mondhatnék róla, aki a maga emberi valóságában olyan csodálatosan különös volt. Ha emlékeztek ezüstfehér hajára, liliomszárhoz hasonló, törékeny alakjára, a zongora billentyűi felett súlytalanul röpködő kezeire, tekintetének átható szigorúságára-nem is gondolhattok rá másképpen, mint fenntartás nélküli dicsérettel. Nem csatlakozott senkihez, nem maradt adósa senkinek, s amit szétosztott közöttünk, annak minden aranynál értékesebb fedezete volt. Sajátos emberpéldány, akit az ellentétek eszenciáiból gyúrt össze teremtője, akit keményebbre edzett az acélrugónál, és súlyából pedig kivonta a nehézkedési. Mindössze 64 évet élt, s mintha már századok óta fáradozott volna művei tökéletesítésén. Küldetésben jött, s a múlt levethetetlen terheivel röpülni tudott az égi magasságokban sej tőn és sejtetve a jövőt. Különben mért tartott volna olyan egyenes irányt? A gyávák és gyöngék ide-oda tántorognak, s őt, a súlytalannak és áttetszőnek látszót a legnagyobb viharok sem tudták eltolni és kétes utakra terelni." A nekrológ további részét az Új Idők 1945. október 13-i számából idézhetjük: „A zene formanyelvén társalgott velünk, s ez a zene titáni zengés. Ez a csöndesnek, visszavonultnak ismert ember viharokkal és tüzekkel volt tele. Valóban a csöndes felületű tóhoz lehetne hasonlítani, aminek a mélyén megfékczhetetlen erők dúlnak. Érzelmeinek és szellemének kavargó mélyeit kényszerült kifejezni, s műveinek szerkezete olyan volt, mint a vas- és betonépítmény. Nem csoda, ha azok, akik felületi összehangoltságot, az érzelmes melódiák folytonosságát szeretik a zenében, elfordultak Bartók műveitől. Aszimmetrikus kompozíciók ezek, ellentétes hangzatok viadala, amiket a lüktető ritmusok vonalai fűznek egybe. Nem az anarchikus hisztéria formátlan kifejeződései, egyáltalában nem hiányzik belőlük a klasszikus mértéktartás, csak éppen az iskola szabá-