Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

juk szolgálatába állították, tévedésen alapul, hiszen művészetemben végeredményben egy rembrandti elgondolás vezet." Az interjú újraközlésekor Demény János is úgy vélekedett, hogy „fenntartással kell fogadnunk ennek az interjúnak egyes részeit, szövegezésének sok helyét". A Bartók képzőművészeti tájékozódásáról, ízléséről rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján legfeljebb azt tekinthetjük valószínűnek, hogy Bartók a Mű-ban 1922 után jelenlevő művészi irányzatok közül az absztrakt konstruktivizmust a maga számára elfogadhatatlannak minősítette. Feltételezésünket Bartóknak egy jóval, majdnem húsz évvel későbbi kijelentése támasztja alá. Benjamin Suchorf A bartóki népzenekutatás és az elektronikus zene című tanulmánya szerint a zeneszerző 1943-ban a Harvard egyetemen tartott előadásában Mondrian egy világos mezőben szabályos négyszöget ábrázoló festményéről az alábbiakat mondta: „Én mint muzsikus nem vagyok hivatva arra, hogy festményekről bírálatot mondjak, de az ilyenfajta redukált eszközzel bizony eléggé szegényes teljesítményét kapjuk a művészi közlésnek." Egészében azonban Bartók sokkal nagyobb rokonszenvvel figyelte a Ma munkáját, mint Mihályi Ödön interjújából következnék. Ezt bizonyítja a Ma egykori munkatársának, Szélpál Árpádnak az emlékezése is: ,,1925 szeptemberében történt, amikor a Periszkóp budapesti szerkesztője voltam - írja a Bartókkal való személyes találkozását felidézve 1979. szeptember 14-én kelt levelében a Kassák körében indult költő és kritikus. - Kottakéziratot kértem tőle, és vittem neki mutatónak a Periszkóp egyik számát. Udvariasan, de hűvösen fogadott, csak akkor ültetett le, csak akkor melegedett fel, amikor megemlítettem, hogy első versem a Má-ban éppen a Bartókszámban jelent meg. »Erdeklodessel figyeltem és becsültem a Ma működését« - mondta. Kérdezett Kassákra, és sajnálatát fejezte ki, hogy a Ma nem jelenhet meg Magyarországon, »pedig itt volna rá szükseg«. A kéziratot a következő hétre ígérte. Akkor csak egészen rövid ideig maradtam nála. Nem volt véletlen, éreztem szavaiból, tekintetéből, amikor átadta, hogy éppen azzal a kézirattal ajándékozott meg, amelynek következő négy sorát a kotta fölé írta: Leszállott a páva Vármegyeházára, Szájába visz vizet A rabok számára."