Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában

és untuk és helytelenítettük, hogy a költők századokra visszamenőleg átvették a formát, és nem tudtak tovább fejlődni. Nyilvánvalóan ez Bartóknak rokonszenves volt. Ugyanúgy rokonszenves volt a mi politikai és etikai állásfoglalásunk az államrendszerrel szemben. Például, hogy antimilitaristák voltunk, [. . .] erről sokat beszéltünk. O is [. . .] forradalmi ember volt és, azt hiszem, én is az vagyok, de fegyvert fogni se ő nem akart, se én nem akartam." Maga Bartók 1917 augusztusában román barátjához, Busitia Jánoshoz írott levelében ,,az eljövendő magyarromán barátság" kilátásairól szólva a következőket írta: „Ez a barátság ugyan egyelőre - Apponyi »áldásos« működése következtében - késik, de majd eljön ennek is az ideje, ha a hosszúszakállú öregek kivesztek, és ha helyüket a mai fiatalság, a »Vilag«, a »Nyugat« és - a »Ma« (!) emberei foglalják el." A levél szövegében a Ma-ra vonatkozó két különleges figyelemfelhívó jelzés - a gondolatjel és a zárójeles felkiáltójel - arról tanúskodik, hogy Bartók világosan látta a magyar aktivisták akkor betöltött úttörő szerepét, hogy a magyar progresszió élcsapatának tartotta őket. Miután Kassák kérésére kéziratokat adott a Ma számára, ajánlatot tett Kassáknak közös művészi munkára is. Ennek történetéről Kassák az 19Ó1-CS emlékezésében a következőket írta: „Ekkor már megvolt A fából faragott királyfi és a II. vonósnégyes, s már látni való volt, hogy Bartók Richard Strauss és Nietzsche befolyása alól felszabadultan rátért arra az útra, amelyen továbbhaladt élete végéig mind merészebb és mind szuggesztívebb erőkifejtéssel. [. . .] felszólított, Bányászok a hajnalban című versemből írjak a számára operaszöveget. »Szcretnek valami markáns, tömör nyersanyagot kapni. Balázs Béla szövegeiben sok a német filozófiai misztika, s ezért idegenkedem tőlük.« Nem teljesítettem a kívánságát, az operaműfajt már akkor is meghaladottnak, korszerűtlennek tartottam." Kettejük kapcsolatának erre az érdekes mozzanatára Kassák 1965-ben a Bartókkal kapcsolatos emlékeit magnetofonba mondva ismét utalt. Bartók és a magyar aktivisták között 1918-ra létrejött eleven kapcsolatot jelzi az is, hogy Mácza János, a Ma színházi mozgalmának irányítója a tervbe vett „drámai matinék" számára helyet keresve a Zeneakadémia kistermének megszerzéséhez szinte magától értetődő módon és teljes bizalommal Bartók személyes közbenjárását kérte. Az 1918. június 19-én Bartóknak írott, mindmáig kiadatlan levelében a következőket találjuk: