Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)
Bartók és Kassák kapcsolata A TETT és a MA időszakában
Hazafelé menet be kellett volna még néznünk a kávéházba, de nem volt kedvünk hozzá, hogy kizökkentsük magunkat abból az áldott hangulatból, amit az előadásról hoztunk magunkkal. Szép, tavaszi éjszaka volt. Jólesett a friss levegő s az a roppant csönd, ami most körülvett bennünket. Útközben alig találkoztunk katonai őrjáratokkal. Az égen csillagok ragyogtak, és nem láttuk az öreg anyókákat és lesoványodott gyerekeket, akik a csukott üzletek előtt szoktak álldogálni, várakozván a másnapi krumpli- és margarinadagokra." Kassák A fából faragott királyf-t kétszer is operaként említi valószínűleg azért, mert a táncjáték operai előadásra készült, bemutatóját Kassák az Operaházban látta, és az élmény az idők folyamán emlékezetében némileg összemosódott A kék szakállá herceg vára 1918. május 24-i operaházi premierjén szerzett benyomásokkal. A szövegre való utalás pedig kétségtelenül Balázs Béla művére vonatkozik. A világháború utolsó esztendeiben Kassák és Bartók kapcsolata egyre közelibbé vált. Kassák a Ma 1917. június 15-én megjelent zenei számában közölte Bartók Ady Nem mehetek hozzád című versére szerzett dalát. 1918. február i-én teljes folyóiratszámmal hódolt Bartók művészetének. A Bartók iránti nagyrabecsülését azzal is jelezte, hogy a folyóiratszám címlapján kéziratos kottarészietet közölt. Sem akkor, sem később nem sejtette, egyébként nem is firtatta, hogy ez a kottarészlet Bartók melyik művéből való. Szerkesztői ösztöne azonban a lehető legjobb és leghatásosabb megoldást sugallta neki. A Ma címlapjára került kottarészlet ugyanis a zeneszerző belső válsága leküzdésének fontos művészi dokumentuma. Eredetileg az opus 15 Öt dal első dalának zongora-utójátéka volt. A fából faragott királyfi-han, mégpedig a nagy szerelmi egymásra találás és beteljesülés helyén más fekvésben, de felismerhetően ismét megjelenik. A Bartók és Kassák közötti jó kapcsolatra utal, hogy magánéletének a világ elé tárásától irtózó Bartók odaadta Kassáknak a személyes, magánéleti vonatkozású dal részletét, s hogy az Öt dal jövendő sorsát, a publikálás valószínűtlenségét megsejtve épp a Ma-ban akart emléket állítani érzéseinek. Kassák a folyóiratszám belső oldalain újabb Bartókművet hozott, az opus 14 Zongoraszvit fináléját. Publikálta Berény Róbert 1913-ban festett kongeniális Bartók-portréjának reprodukcióját és Náray Miklós Bartók addigi munkásságát méltató cikkét. Náray írásának összefoglaló jellegű részei a Ma által képviselt álláspont megfogalmazásának tekinthetők: „Meg kellene már látni és ki kellene már mondani egyszer,