Csaplár Ferenc: Kassák Lajos Bartók-verse (Kézirattár, Budapest, 1980)

KASSÁK LAJOS: BARTÓK BÉLA (A hasonmásban mellékelt vers szövege)

Bartók Béla Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az utcán amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben Olyan vékony mint a halszálka olyan fehér mint egy liliom de ha leül a zongorához Sárkánnyá változik át csörömpöl sir és néha ugat hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak. Egyáltalában nem arravaló figura hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket kesztyűbe dudálni s a szülőik tiszteletére. Csak álmában fordítja felénk az arcát csak muzsikai nekünk és soha nem kérdezi jelen vagyunk-e az XJrfelmutatás pillanatában. Naponta átlépi a jó és rossz határát s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan ahol a tűz kialszik a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak. Senki sem hinné el hogy ö az a furcsa ember akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból. Pedig kétségtelen csakis ő lehet az a Sátán aki levett kalappal sétál vagy oda ül a zongorához csörömpöl sír és néha ugat olyan irtóztatóan hogy elsötétül az ég s a hazak jalai beomlanak. [KASSÁK LAJOS]