Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Vas István: GIUSTO-RUBATO

„lanka nyúl - lekonyul alkonyul" : rímszavak a _/öh Ű f i/W kezdetű - töredékben maradt - vershez szó volt, a ritmussal együtt, az egész vers magva; mint ahogy például a Szép Ilonká-nak is, Gyulai Pál szerint (Vörösmarty közlése alapján), a befejezése volt a kiindulópontja: „Hervadása liliomhullás volt: / Ártatlanság képe s bánaté." (Mellesleg: a lanka nyúl-lckonyúl-alkonyál rím előfordul József Attilának egyik, az év elején írt, de életében meg nem jelent versében vagy verstöredékében is.) A szakasz két szavának viszont, a hármas rím két tagjának furcsa utórezgése volt : negyven évvel azután, hogy Németh Andor a Siesta szanatóriumban József Attila paplanán meglátott egy papírlapot, rajta a „Költőnk és Kora" ütcmjeleit és utolsó versszakának három szavát, Déry Tibor két szót ismételgetett kórházi, halálos ágyán, végtelenül szomorúan: „alkonyul - lekonyul". Egy idő múlva fúrni kezdte