Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)
Vas István: GIUSTO-RUBATO
a léggömböt. Ha belegondolunk, van valamilyen borzongató, viszolyogtató, kínos hatása: József Attila biológiai realizmusának fantasztikus fordulata cz a kép. A görcsös erőfeszítésnek ezt a kínos érzését a szakasz második fele oldja föl. Nemcsak a rubatóra váltó dallamával, hanem e lágy dallam és a tudományosan hangzó freudista műszó ironikus ellentétével is: Nem való ez, nem is álom, úgy nevezik, szublimálom ösztönöm... Mert a vers dallama sohasem olyan ábrándosan hallgató, mint éppen e két sorban - ha az ember olvasás közben átéli ezt a dallamot, szinte hozzáképzeli az ég felé lengetett ujjat (amit Illyés olyan szépen megírt a Nem volt elég-ben, sőt, esetleg József Attila ujját is, amelyet versolvasás közben föl szokott emelni). E dallamba foglalva különösen groteszkké válik cz a pszichoanalitikus tétel. Hajmeresztő ötlet, ha úgy tetszik - de József Attila szerette a hajmeresztő tréfákat. Az irónia természetesen tudatos: József Attila már iróniával is tudta nézni a pszichoanalízist, nemcsak azonosulva, és nemcsak undorral, („romlott kölkökre leltél / pszichoanalízisben.") De ha ironikusan mondja is, a vers komolyan veszi a freudizmusnak azt a közismert elméletét, hogy a „Költőnk és Korá"-ban ösztön-nek nevezett, elfojtott, tudat alatti indítékok átszcllemítéséből, szublimálásából születik a művészet, a vers is. Mert az igazi föloldás az, hogy a rubatóba lazított, föltehetően sárospataki dallam a halálösztönt - hiszen József Attila jól ismerte a kései freudizmusnak ezt a gyönyör-princípium mellett jogaihoz juttatott erejét - verssé szublimálta, és ezzel visszahajlította a valósághoz, a létezéshez. Általában is, József Attila kései költészetében a vers cáfolhatatlan bizonyítéka, legbiztosabb kapaszkodója a Létezésnek. Aminthogy a halálösztön vcrssé-szublimálásával a következő szakaszban átmenetileg visszaérkezünk a régi József Attila világába: a társadalmi létezés, az emberi kapcsolatok éltető közösségébe: Jöjj, barátom, jöjj és nézz szét. E világban dolgozol. . .
