Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Vas István: GIUSTO-RUBATO

- e ténymegállapítás határozottságát akár föléledt hctykeségnek tekinthetjük. Azaz tekinthetnénk, ha nem így folytatódna: a naprendszer meg a börtön csillagzatokkaí halad A börtön képe végigvonul József Attila egész költészetén. Előző évben ilyen formában találkozunk vele: Eszméim közt, mint a majom a rácsok közt le és föl, vicsorgók és ugrándozom . . . A börtön-kép kiterjesztése a csillagokra - ez sem új nála. Már az Eszmélet-ben is találkozunk vele : a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella jölött. Es a „Költőnk és Kora" évének elején: O, csillagok, til Rozsdás, durva vastőrökül köröskörül, hányszor lelkembe vagytok szúrva De a Siesta szanatóriumban is emlegette már egyik versében a csillagokat: „Miben hisztek ti makacs égitestek . . ." Itt nem éppen börtönök a csillagok, inkább az a kétes, mi tartja féken őket. „A tömegvonzás?" - kérdi a vers. Hogy kerül ide ez a fizikából kölcsönzött szó ? Természetesen. József Attila mindig is szívesen használta föl a tudományos elméleteket, műszavakat költészete anyagául. Már heveny pártos korszakában is azt vetették szemére bírálói, a pártszerűek és a politikátlanabbak egyaránt, hogy újonnan bekebelezett marxizmusa megfagyasztja verseiben az indulatot, a tisztán lírait is, meg a forradalmit is. A marxizmust kiegészítette a freudizmus - ezt nem is kell bizonygatni: elég elolvasni utolsó három évének verseit. Az új fizika jelentkezése költészetében távolról sem ilyen tettenérhető, hiszen csak 57