Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Vas István: GIUSTO-RUBATO

sorát - fölfoghatjuk minden további nélkül akár hangsúlyos versnek is : A Siesta „klimatikus diétás magyar nyolcasok és hetesek váltakozásának éppannyi joggal, mint gy°gy

intezet levelezőlapja négyes és negyedfeles trocheusoknak. Visszatért hetykeségc - mondtam korábban. Persze, csak egy pillanatra tért vissza - pontosabban, egy-egy pillanatra. Mert a negyedik sor, minden szakasz negyedik sora után a kemény ritmus ellágyul, megereszkedik - vagy talán célszerűbb lenne az elcsuklik igét használni. De hát mi történt? - kérdezhetnék azok, akik az élő vers-zenét fennakadás nélkül meg tudják oldani kész ütemképletekkel. Végeredményben az addigi versmérték folytatódik, csak éppen két, egymás után következő négy verslábbal, hogy aztán a szakaszt egy rövid sor zárja le, másfél ütem trocheus. És nem hallgat el c trocheusokban sem a hangsúlyos verselés mögöttes zenéje - ha ugyan a verstan szakértői hajlandók ilyen kevert ritmus lehetőségét elismerni. Akkor meg miféle váltás ez a versszakok ötödik sorában? Radnóti írta három különböző költő (Tibullus, Goethe, Hölderlin) disztichonjairól, hogy „gyökeresen mások, azonos formában". Ugyanannak a formának gyökeres megmásulása előfordulhat azonban egy költő egyazon versén belül is - a „Költőnk és Korá"-ban legalábbis előfordul. Megpróbálhatnánk