Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)
Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Én most adósságokat fizetek"
,,Én most adósságokat fizetek" A dokumentumokból, emlékezésekből kitűnik, bogy Ignotus Pálnak fontos szerepe volt a vers születésében. O jelentette a költő számára az állandó kapcsolatot a külvilággal, ő biztosította körülötte a nyugodt légkört, makacsul ösztönözte őt alkotásra, műértését és emberismeretét segítségül híva korrekciókat ajánlott, és ő közvetített a költő és a Szép Szó, a költő és a nyomda között. Szerepét a költő „életének utolsó szakaszában" Németh Andor a következőképpen méltatja: „ .. .Ignotus Pálhoz állt a legközelebb. Nem barátság volt ez a szó érzelmes értelmében, de több és fontosabb annál: szövetség és bajtársi viszony. Kor- és pályatársai közül Attilát mégiscsak a szenvtelenül tárgyilagos Ignotus becsülte úgy, ahogy Attila bccsültetni kívánta magát. Mindenesetre igen komolyan vette Attilát, és annak érvényesülése érdekében igénybe vett minden eszközt, ami újságírói és társadalmi összeköttetései révén a rendelkezésére állt." (Németh Andor: A szélén behajtva. Magvető, 1973. 5 I( 5. 1.) Ignotus Pál egyik szerepéről azonban még nem esett szó. Az ő keze írásával olvashatjuk a vers ajánlását: „Hatvány Bertalannak". Ebben a vonatkozásban Németh Andor úgy minősíti őt, „mint összekötő tisztet Attila és Hatvány Bertalan között, s aki e hármas baráti kapcsolatban az »ésszcrűségct« képviselte". Talán nem túlzás feltételezni, hogy az ajánlás ötlete nem József Attilának, hanem az „összekötő tisztnek" jutott eszébe. Ellenkező esetben maga írta volna a nevet a verse fölé. Persze ez nem jelenti azt, hogy a költőnek nem volt szándékában mecénásának verset ajánlani. A közvetítő szerepe talán csak a szándék aktualizálására korlátozódott. Erre enged következtetni Vágó Márta emlékezése: „Meg akarlak kérdezni, tetszik-e neked ez a vers eléggé ahhoz, hogy neked ajánljam? Bercinek már ajánlottam, most Palinak is fogok, és neked ezt gondoltam. Hazám a címe. - Nagyot néztem. - En most adósságokat fizetek - folytatta -, mielőtt elmegyek... - Elmégy? Hova? - Keserű, humoros, gúnyos szemekkel, de majdnem sírósra pittyedő szájjal nézett rám egy pillanatig, azután keresztbe vágta lábszárait, és élesen mondta: - Hová? - Kezével kis kusza, összevissza mozdulatokat csinált, ujjait lebegtette, mint aki azt mutatja, hogy semmivé foszlik a dolog. - Nem soká élek már, még egypár adósságot fizetek, még >Mi vokunkaz adósai „ _ egypár dolgot megcsinálok, megírok, aztán pá! - Fölényes, derűt Hatvány Bertalan
