Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Mint léggömböt kosarához" ...

Henri Bergson dolgozószobájában. „Már kétszer is előfordult, hogy úgy megharagudott rám Bergson miatt, hogy kiabált, dühöngött." (Vágó Márta emlékezése) a széthulló világegyetem szembeállása „csak" általánosítás, kiterjesztése e primer kettősségnek. A test és lélek viszonyával ugyanebben az értelemben már a húszas évek végén is foglalkozott József Attila. Vágó Mártához írott levele bizonyítja ezt, amelyben egyébként a léghajó-hasonlat is szerepelt már: „Szörnyű a test, olyan súlyos és muszáj cipelni, hogy a szellem elvégezhesse munkáját. Mint ahogy burok van a léghajó gázán és szörnyű súlyokat cipel, hogy amikor kell, le bírjon szállani... a szellem abszolút szabadsággal rendelkezik, míg a test élete determinált... magát öli meg a test - kiradírozza magát a világból, hogy ne legyen más, csak szellem, mert azt hiszi, hogy ő is azzá válik, holott csak egyszerűen megszűnik élni." (József Attila Válogatott levelezése. Akadémiai K. 1976. 225. 1.) Ezeknek a gondolatoknak az egyik ihletője valószínűleg Henri Bergson volt, akinek nagy hatású műve, a Teremtő fejlődés (1908), 1930-ban magyarul is megjelent. A francia filozófus test és lélek, illetve test és eszmélet vagy általánosabban anyag és életlcndület viszonyáról