Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - A keletkezés időhatárai

A Költőnk és Kora" t /;; 1f születésének színhelye: Plï0S vérben üli Ú taÚ

° a Siesta szanatórium 5 ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyul. Lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok. Alkonyul. Az ápolónő ránk nyitott, és halkan kiszólította Ignotust. Kettesben maradtunk. Ebből lett a tragédia. Elfelejtettem Ignotus figyelmeztetését, s azon a hangon kezdtem beszélgetni, amelyet Attilával használni szoktam. - Mit gondolsz, meddig tartanak még itt? - faggatott. De olyan gyanakvóan nézett rám, mintha hangosan tette volna hozzá: Mondhatsz akármit, neked se hiszek, összejátszol velük. Gyanakvását sértőnek találtam. - Megmondom őszintén, Attila - feleltem. - Őrültnek tartanak. Szörnyű dolog következett. Attila két kézzel a szívéhez kapott, felzokogott, fejét ide-oda dobálta.