Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A versek

Az első két, személyes jellegű költemény után leíró versek következnek. i6-i, szerdai levelében ezt írja a költő feleségének: „Dolgozom is. Ha így megy (nagyon lassan), akkor viszek Sárközinének vagy öt-hat verset. Ennyin dolgozom egyszerre." Ekkor keletkezik a Három szonett a téli Hévízről ciklus. Füzetünkben az első Hévíz, télen, a második Kádfürdő, a harmadik A tó, éjjel címmel és 14-i, 15-i, illetve 19-i dátummal szerepel. A ciklus elkészültekor, 19-én egy levelezőlapon elküldi feleségének is az első darabot („A táloldalra leírok egy helyrajzi szonettet"), majd a 23-i levelében így jellemzi a verseket: „A küldött vers - hát persze hogy az csak afféle derűs realista-impresszionista kép. De igen jó, eleven. Két társa van, mind más és más hangú, s a három együtt már gazdag rajz belsőleg is." A ciklus címét többször megváltoztatja a költő. Füzetünkbe eredetileg különálló szonettekként jegyzi le három versét; a ciklus főcímét és az alcímeket csak utóbb írja fel a Hévíz, télen című szonett előtti üres lapra: hévíz, i. A tó, reggel, 11. Kádfürdő, in. A tó, éjjel Ez a beosztás végig megmarad, csupán a harmadik szonett címét változtatja meg az 1956-0S kötetbeli közlés alkalmával : A tó, éjszaka. A főcím a Válaszban már: Hévíz, télen lesz; a kötetben pedig a végleges változat: Három szonett a téli Hévízről. Átformálja a ciklus külalakját is: a Válaszban még cgybetördcli a tizennégy sort, az 1956-os kötetben már strófa s tagolásban közli. Szövegét tekintve legtöbbet az első szonett változott. Már füzetünk is többféle variációt tüntet fel: egy-egy kifejezést sokáig cserélgetett, mérlegelt a költő. A 19-én levelezőlapra másolt tisztázat a füzetünkben olvashatótól csak írásjelekben különbözik, a Válasz-bcii szöveg pedig abban, hogy a nyomda nem követi a költő helyesírását, egyéni ékezésmódját. Annál jelentősebbek az 1956-os szövegmódosítások: a negyedik sorban őrült víz helyett bolond víz áll, a kilencedik sorban szépségüket helyett habtestüket; az utolsó terzina első sorában a Lótusz nyit pirosan mondatot a költő Rőt lótusz a vizen-rc cserélte, az utolsó sorban pedig a még vacog kifejezést írta a didereg szó helyébe. A második szonett, a Kádfürdő játékos ötlet szülötte, s kevesebb igazításra szorult. A kézirattól eltérően a Válasz-beli közlés a szöveg régies hangulatát archaizáló írásmóddal erősítette: a nyomtatásban a c-ket tz, a cs-ket ts helyettesíti. A harmadik szonett kézirata megegyezik a Válasz-ban közölt szöveggel, csak az ötödik és a nyolcadik sorban szereplő jelzőket (jéghideg,