Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A versek

Mégis csak tőle huh bennem a hév, s növő hiányként egyre hangosakban szólt rám valami torz és gyáva dallam : ,,Mi lesz ebből, milyen uj szörnyűség?!" A február 12-i levélben említett másik vers, Az eredmény című, lassabban formálódik. (A hagyatékban is több variánsa maradt fönn.) A kockás füzetbe február 13-i dátummal jegyezte le a költő, de a leírt szöveget szemmel láthatóan nem érezte véglegesnek: az ötödik sor első szavát (arattam ) utóbb javítja át a végleges vetettem-ve; a második sorban a csak dolgoztam helyett a kuli voltam megoldással kísérletezik. A vers indulata a Szabó Lőrinc-i költészet kezdetei óta ismerős. A mindennapi élet hajszájában őrlődő, elkeseredett rabszolgaember képe visszatérő motívuma már a Kalibán! (1923) és A sátán műremekei (1926) című kötetnek. Ismerős az elkeseredést feloldó megnyugvás is: a tudatos beilleszkedés a dolgok változtathatatlan rendjébe. A szonett csattanója azonban mégis csavar egyet a téma hagyományos feldolgozásán. Túl az elkeseredésen és túl a belenyugváson a lírai én mintha hátat fordítana az egésznek : akár A rossz szerető múltba révedő szerelmese, kilép a mindennapok rendjéből, és valami szépre vágyó szökevényként élvezi a puszta létezést, azt az egyszeri tényt, hogy a világon van. A vers kézirata és a Válasz-ban megjelent szöveg között ismét csak ékezési különbség van. A nyomtatott szövegbe ezáltal súlyosabb sajtóhiba csúszott: a költő maga hívja fel rá a figyelmet, Bernbe küldött, április 22-i levelében: ,,S ha már a versekről beszélek, hadd kérjem meg: a harmadik szonettben [a „második" Válasz-beli szonett az újraközölt Őszi meggyfa volt.] (,Az eredmény') a harmadik sorban legyen szíves magának is, őneki is kijavítani a hibás ,változtattam szót arra, hogy ,változtam'. A helyes szöveg tehát az, hogy: ,Pénzzé változtam'. - Hogy ezekkel a sajtóhibákkal nem lehet végezni! Hogy is lehetne, ha az ember csak egy korrektúrát kap, a szedő viszont új hibátszed bele a javított sorba s azt már nem nézheti át a szerző?!" Az 1956-0S kiadásban a végleges szöveg ezzel az utólag írt felütéssel kezdődik: „Hát - éltem! Eredménye?"