Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - A versek

be küldött magyar nyelvű naptár révén Vele igyekezett tárgyi kapcsolatba kerülni a költő, kedveskedő jeladás volt talán a nemzetiszínű kép is. A kézirat és a Válasz-bcli szöveg között ismét csak ékezési különbség van. A kéziratunk hatodik sorában szereplő ezalatt valamennyi közlésben azalatt. A kötetben a vers keletkezési ideje tévesen 1948. A vég- . leges változat két helyen tér el kéziratunktól és a Válasz-bcli szövegtől : a tizenegyedik sor elején amit helyett melyet áll, az utolsó másfél sor pedig átdolgozva így hangzik: . .. Ma eszembe jutott, s hogy elmondtam, egész boldog vagyok! „Dolgozni nem tudok, a feladott darabokat ma kapja meg Márta, elküldésükkel egyszerre összeestem, semmire nincs kedvem, erőm" - írja Szabó Lőrinc haza, a Korzáti Erzsébet távozása utáni délelőtt. A Pestre küldött versek két hónap múlva jelennek meg; a költő nyugtalan várakozásáról a Bernbe írt levelekből értesülhetünk. „Verseim, mint írtam, esedékesek a lapban - jelzi április 12-én-, februáriak, a lap azonban egyre késik, noha a márciusi-áprilisi dupla szám ma talán már mégiscsak megjelent." Majd április 22-cn: „Lehet, hogy egyidejűleg - végre! - megkapja a Választ is; ma megjelent a dupla-szám, kettőt küldettem. Ebben az itteni félnyaracskában már egészen groteszkül hatott rám, vagy majdnem groteszkül, hogy olyan ,hideg' verseim vannak benne. Persze ezek még februáriak." És ezzel látszólag - a költőre figyelő kortársak, barátok szemében véget is ért a„hévízi kaland". A Válasz ezután megjelent,valóban utolsó számában már nincsen új Szabó Lőrinc-vers: az újabb hévízi szonettek meg a nyáron Igaion és Bcrnáthéknál Kisörsön írott versek a következő években sehol sem jelenhettek meg. A költő újrajelcntkezésekor, 1954-ben, első jeladásként majd éppen az utóbbiak közül kerül három (az Ébredés, a Kisörsi nádas és a Július csatája) az olvasók clé a Csillag-ban, illetőleg az Irodahni Ujság-ban. Mégis, az utolsó hévízi napokban valami még történt a költő műhelyében. 23-án, szerdán ezt írja feleségének: „Unalmamban megint sikerült írnom egy keveset." Ez az „egy kevés" - három szonett. Kettő