Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

NAGY PÉTER / HOLT VIZEKRŐL ÉLŐ VIZEKRE

LEVELEZŐLAP GELLÉRT OSZKÁRHOZ, A NYUGAT SZERKESZTŐJÉHEZ. A NYUGATBA MÓRICZ CSAK MIKLÓS ANDOR, AZ EST-KONSZERN TULAJDONOSA TUDTÁVAL ÍRHATOTT, MERT SZERZŐDÉS KÖTÖTTE A SAJTÓVÁLLALATHOZ. sága szerint - észrevevői-kiváltói pedig ők voltak. De az író is, amikor az év őszén visszaemlékezik egy írásban a tavaszi olaszországi útra (Róma kapui előtt), Velencéről szólva már nem is utal Murano temetőjére: mintha az O mors... az élet tengelye lett volna, mely a múlttól a jelen s jövő felé fordította, s ahonnan már visszanézni nem lehet. (A visszanézés évekkel később kezdődik, s egyre inkább elhatalmasodik Móriczon; de ennek a problémájáról itt fölösleges szólnunk.) Előrenéz ezentúl, s a jelenből vissza a távoli múltba. Leírja ugyan, azt a komolyan veendő mondatot, hogy „életem legmélyebb benyomásai közt őrzöm azt az utat, melyet e tavaszon Velencétől Rómáig tettem" - de Itália már csak mint mérték érdekli, melyen szenvedve ismeri fel a magyar élet értéknélküliségét. Talán ez elől is menekül, amikor a következő esztendőben újra Olaszországba indul. Közben bekövetkezett a döntő fordulat: megnyertemeghódította, feleségül vette Simonyi Máriát. (A hódítás-vívódás érdekes dokumentuma a Kedves Máriai című kötet, melyben a legkisebb leány, Móricz Lili tette közzé az író Simonyi Máriához intézett leveleinek javát.)