Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Nemzeti múlt - forradalmi jelen

(M PETŐFI RAJZA A Nép barátja KIJELÖLT SZERKESZTŐJÉRŐL, ARANY JÁNOSRÓL. ról van csupán szó, mint a Rákóczi esetében, vagy a tehetetlen, a fő vesztést némán bámuló nép fölrázásáról, mint A király eskiijé-bcn - hanem az idegen királyné fizikai megsemmisítéséről és a németek erőszakos kiűzéséről. Júliusban azután (alig három héttel a szabadszállási választási kudarc, a politikusként való fellépés kísérlete után) újra megszólalt a költő-agitátor: az Életképek július 9-én közölte az 1847-ben írt, még kiadatlan verset, Az itélet-ct, mely a történelem logikájának vizsgálatától jutott el a forradalmi erőszak jogosságának hirdetéséig, az emberiség egyetemes, végső szabadságharcának ábrázolásáig. Július 23-án megjelent a Lehel vezér mutatványa is, tíz versszak - s éppen Lehel németellenes szónoklata ! Most már a Bánk bán következett: a vers 1848. július 30-án jelent meg a Nép barátjá-han, a június 4-én megindított felvilágosító néplapban, amelynek szerkesztőjéül éppen Petőfi ajánlotta Arany Jánost. A Toldi szerzője azonban csak egy hétre rándult fel Pestre, így a tényleges szerkesztés Vas Gereben kezébe került. A hetilap számait lapozgatva, feltűnő az új orgánum kétarcúsága. Az újságban az uralkodó szinte a mesék jó királya, akit csak gonosz tanácsadói tartanak távol igazi híveitől, a néptől. Ugyanakkor a lap kiállt Petőfi mellett, a szabadszállási választást csalásnak minősítette, gúnyolódott a győztes ellenfélen. Július 16-ától az első oldalon történelmi verssorozat indul, amelynek hősei mindig időszerű példaképül szolgáltak a gyorsan változó események közepette. Gaál József Kinizsi Pál-p azt sugallta: álljunk katonának, belőlünk is válhat Kinizsi; Bulcsú Károly Zákány Pistá-ya pásztorfiúból lett törökverő hős dicsőségét hirdette. Petőfi első szereplése a néplapban a Bánk bán közlése volt, e verssorozat harmadik darabjaként. A költemény időszerűségét a forradalom közvetlenül fenyegető veszélye adta meg július utolsó napjaiban. 25-én ért véget a háromnapos custozzai ütközet, amelyben Radctzky marsall győzelmet aratott az itáliai szabadságmozgalmakat támogató szárd-piemonti csapatok fölött. Szinte érintésnyi közelből, ugyanazon államalakulat határai között szemlélhették a magyar kortársak a „népek tavasza" eredményeinek erőszakos lerombo-