Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Nemzeti múlt - forradalmi jelen

férnek el egy-egy sorban (53-56. sor), egyébként a versmondatok legalább két sort igényelnek, de gyakoribb, hogy négy, sőt nyolc sor, egy egész strófa alkot egyetlen egységet. Alábbi példánkon is jól megfigyelhető, hogy a rímek elhelyezése a páros számú sorok végén szintén az egylendülctű versépítkezést erősíti : És bementek egy csoportban A királyi lakba, Ott a német urak épen Dőzsöltek kacagva., Akkor is, míg a magyarnak Borát, étkét falták, A. szegény magyar nemzetet Veszettül csúfolták. A verssel Petőfi széles körű hatásra törekedett. A népies hangvétel még indulatszavaiban, megbélyegző jelzőiben, kitételeiben is hiteles, bár nem mindig előzmények nélkül való. A németek hálátlanságáról szóló versszak (105-113. sor) Petőfi naplójának fentebb említett március 20-i bejegyzésére emlékeztet: ott PestBuda polgárságát vádolta a költő hasonló vétekkel. Gyakoribbak azonban - s mindenekelőtt ezek formálják az olvasó élményét a versről - azok a szóvisszhangok, amelyek a korábbi epikai művek, jelesül a János vitéz egy-egy fordulatát idézik. A „zsiványok tanyája" (Bánk szavával) ezúttal maga a lezüllött királyi udvar (72. sor) ; Kukoricza Jancsi történetéből, a franciaországi csatából és a Lehel vezér soraiból egyaránt ismerős a „magyarság" gyűjtőnévképzős, összefoglaló elnevezése (123. sor). Az óriások királyának csúfos végű ebédjére utal vissza a „gégéjében / Ecetté vált a bor" (87-88. sor) és az „Ami most van szájatokban / Ettül megfulladtok!" (115-116. sor) fordulat. A versbeli indulat felforrósodása szintén nemcsak a Bánk bán zárószakaszát jellemzi. A hasonló ívű versek főképp 1848-ból valók, és ugyanannak a tettvágyó türelmetlenségnek a kifejezői, amely költeményünket is életre hívta. A Dicsőséges nagyurak. . ., A királyokhoz (1848. március), a Vau-e mostan olyan legény?,