Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)
KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - A radikális eszmék történelmi előképe
Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? ) Katona is említi, hogy Bánk mellett Zách Felicián is foglalkoztatta, de a cenzúra miatt félretette a témát. A Zách-tragédiát most ketten is feldolgozták: Kuthy Lajos és Vahot Imre. Színpadra csupán az utóbbi került, az is csak 1846-ban; nyomtatásban azonban mindkét mű megjelenhetett. (A cenzori gyakorlat húsz év alatt, Katona József esete óta semmit sem változott. . .) Vahot Zách Feliciánja nem is tagadja rokonságát a nagyúrral. A II. felvonás 5. jelenetében parancsba adja a trubadúroknak, hogy leendő bosszúállása színhelyén, a királyi ebéden Bánkról énekeljenek, amit azok - egy gyönge versezetben - meg is tesznek : Eldaloljuk Gertrud asszony S Ottó öccse bűneit; Hallgassátok meg figyelve A pokolnak tőreit. Oh, tanuld meg szittya hősfi Bánk bán nádor bosszúját, Mért sóvárgunk a dicső hon S a szemérmes nő után. EGRESSY GÁDOR BÁNK JELMEZÉBEN (PESTI MAGYAR SZÍNHÁZ, 1839). Katona József remekét Pest-Buda közönsége a dráma megírása után harminc évvel végre szívvel-lélekkel a magáénak vallotta. 1845. november i-én a Nemzeti Színház ünnepi kivilágításban fogadta Lcndvay Márton jutalomjátékának publikumát. A kihívásokkal, koszorúdobásokkal teljes siker mértékét a színház pénztárkönyvei is tanúsítják: az előadás tiszta bevétele 1580 forint 45 krajcár volt, és a jövedelem még a tíz napon belül megtartott harmadik előadáson is meghaladta az 1000 forintot. A címszerepet felváltva játszotta a két kiemelkedő színészegyéniség, Egressy és Lcndvay. A kortársak két táborra szakadtak: egyesek (pl. Bajza József) Lcndvayra esküdtek, mások Egressyre. Az utóbbiak közé tartozott Vörösmarty és Petőfi Sándor, aki Egressyt már 1844-ben eszmetársaként, sőt szellemi elődjeként énekelte meg:
