Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Bánk alakja a nemzeti játékszínen

tirádáikat az idegenek és hazai talpnyalóik ellen, akikben a dráma minden rossznak az okát látja. A megírás és nem a cselekmény időpontjában aktuális eszméket tükröz a dráma befejezése is: szinte receptet sugall I. Ferenc osztrák császár és magyar királynak, aki 1811 és 1825 között egyetlenegyszer sem hívta össze az országgyűlést, és - a nemesség növekvő elégedetlenségét semmibe véve - rendeletekkel kormányzott. II. András belátja, hogy hiba volt idegenekre bízni az országot és hű népe sorsát; a zárójelenetben kezet fog az özveggyé lett nádorral, s nemcsak megbocsát neki, hanem egy füst alatt elhatározza az országgyűlés összehívását és a nemesi jogokat bccikkclycző Aranybulla kiadását is ! Az i8io-es évekből még egy Bánk-drámát ismerünk. Szerzője, Horváth József Elek, utóbb pedagógusi és tollforgató tevékenysége elismeréséül a Magyar Tudós Társaság, az Akadémia levelező tagja lett. Drámáját nem szánta a nyilvánosság ele. Egyrészt a cenzúra várható tilalmától tartott, másrészt ő maga is megrettent a témában rejlő társadalmi gyújtóanyagtól: „Vágynak ezen darabban az értelmes embernek igaz és velős princípiumok, de ártalmassak a pórságnak: azért is soha ezen darab a mostani világ eleibe nem jöhet, a melly éppen úgy utálja a szabad lelket, valamint kcdvclli a határtalan uraságot és a rab elmét." A kézirat több mint száz évig (1929-ig) meg is őrizte titkát. Az 1810-es években tehát Bánk története közismert, mondhatni „divatos" Magyarországon. Tudományos felfedezése a XVIII. és a XIX. század historikusai - Pray György, Katona István, Virág Benedek, Ignaz Aurel Fessier - munkásságának eredménye volt, széles körű elterjedése az olcsó ponyvakiadások, a részint németből fordított „románok" hatása. A Bánk-témát Katona József éppúgy ismerte, mint ez idő tájt már minden magyar anyanyelvű művelt ember az országban; csak egy szerencsés pillanat (meg az Erdélyi Míizcum történeti drámára kiírt pályázata) kellett hozzá, hogy rádöbbenjen: ez a legalkalmasabb anyag írói mondandói kifejezésére. Hiszen együtt találta benne azt, ami korábbi drámáiban foglalkoztatta: az uralkodója ellen forduló hős problémáját (ezt a problémát fe-