Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - A hatalom és a szabadság ellentmondásai közt

igazi népszerűségre azonban akkor tett szert, amikor bekerült Louis d'Ussieux Le décaméron français című gyűjteményének első kötetébe (1775). Az utóbbiból a történet (itt még ,,

anecdote historique") visszakerült német fordításokban Bécsbe, éppen - s nem véletlenül - II. József uralkodásának évtizedében. A felvilágosult abszolutizmus elveit valló és követő uralkodó szellemi környezetében a monda ismét új értelmet nyert : András király helyesen cselekedett, amikor magánérzelmeit, Gertrúd halálán érzett fájdalmát és keserűségét elfojtotta, alárendelte a köz javának. És - hogy a kör bezáruljon - a XIX. század elejére az európai irodalmat megjáró vándortéma visszakerült szülőföldjére. A szaporodó német regényváltozatok fordulatait a korabeli magyar olvasók is végigizgulhatták, sőt az egyik, Csery Péter magyarításában Katona József kezén is megfordult, mint a Bánk bán-t bevezető Jegyzés-hői értesülünk róla: „Csery Úr, vagyis inkább Müller (akitől fordította) egy történetkében Ottót veszi, és Bánk bán által Konstáncinápolnál megöleti. - Igen mohón! A jeruzsálemi út sokkal későbben esett. . ." Az adatok pontosságára kényes magyar drámaíró joggal szisszent fel - de nem számolt a francia, német, angol feldolgozók által felismert és kiaknázott lehetőséggel. Ok II. András életének két nevezetes eseményét, Gertrúd halálát és a keresztes hadjáratot érthetően és hatásosan kapcsolták össze. „Hazatért" a Bánk-történet cl terjesztőjének szülőföldjére, Itáliába is. Tommaso Gargallo Bonfini krónikáját Ii Palatino d'Ungheria címen, tizenhárom lapnyi novellává dolgozta át, és Boccaccio műveként adta közre 1823-ban, Firenzében. A hamisítás látszólag sikerült: az elbeszélést 1824-ben Trcvisóban és Milánóban is kiadták. A siker azonban kihívta az olasz irodalom kutatóinak haragját, a filológusok ízekre szedték a novellát, és megvédték Boccacciót a neki tulajdonított szerzőségtől. A Bánk-történetben rejlő szabadság-drámát - a francia forradalom idején - egy jószerivel ismeretlen magyar fiatalember fedezte fel. Adatszerű bizonyítékot erre egy levél szolgáltat, amelyben - milyen jellemző ez az ellentmondás a korra és Magyarország helyzetére - a franciák ellen készülődő hadsereg katonája, Lakfalvy Ede a Bánk-témát Schillernek ajánlja figyel