Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

PETŐFI SÁNDOR BÁNK BÁN A Bánk bán cím Katona József nevét idézi fel a mai olvasóban és az ő nevét idézte már az 1840-es évek közönségében is. Vajon mi késztette Petőfit arra, hogy 1848-ban, huszonhét évvel a dráma megjelenése után, színpadi sikersorozata közepette, újból feldolgozza Bánk nagy múltú mondáját? A kérdés megválaszolása előtt a Petőfi-kézirat bemutatója, Kerényi Ferenc áttekinti a Bánk-téma hatszázéves történetét, az 1213-as királyné-gyilkosság adatokkal bizonyítható valóságos eseményeitől nemzeti drámánk születéséig. Bánk történetének már az első, krónikás elbeszélésében is benne van a későbbi feldolgozások valamennyi lényeges motívuma: a csábítás, a megsértett önérzet, a lázadás és a gyilkosság. A történeti monda főképpen Bonfini nyomán terjedt el szinte egész Európában, erkölcsnemesítő példázatokban, jogi eset-gyűjteményekben és népszerű regényekben élt tovább (miközben „tanulsága" koronként változott), színpadra pedig olyan írók állították, mint a német Hans Sachs, az angol George Lillo és az osztrák Franz Grillparzer. Aíagyar or szagon a Bánk-történetnek kezdettől fogva lényeges eleme volt a magyarság és az idegen elnyomók összeütközése: ezt hangsúlyozta már Valkai András históriás éneke a XVI. században és kétszázötven évvel később Katona József vagy népszerű kortársa, Kisfaludy Sándor Bánk-drámája. Ez a motívum ragadta meg Petőfifigyelmét is: nála Bánk a nemzet nevében és kétségtelenül jogosan pusztítja el az idegen elnyomás, a jogtipró királyi hatalom képviselőjét. A verset Petőfi 1848 nyarán írta, olyan időben, amikor a forradalmi baloldal a politikai élet peremére szorult. A költő ekkor történelmi példázatok közvetítő közegén át hirdette eszméit: a politizáló rétegekné szélesebb közönség - a parasztság - figyelmére apellált. Ezért öltöztette Bánk történetét naivnak tetsző, szinte népmesei formába, egyszerűsítette a dráma motívumrendszerét, s tette vitathatatlanná Bánk cselekedetének jogosságát, értelmét. Tudatosan áldozta fel tehát a drámában színre lépő figurák sokrétűségét, mondott le a Katona József által meghódított esztétikai értékek jelentős részéről, hogy a banki tettet forradalmi példázatként ismertethesse meg azokkal a tömegekkel, amelyek a Bánk-dráma viharos színpadi sikerének nem lehettek részesei.