Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Az oklevelek adataitól az európai vándoranekdotáig

Az oklevelek adataitól az európai vándor anekdotáig A „nagyúr" történetének históriai alapjait történettudományunk régóta kutatja. Mégsem mondhatjuk el, hogy az eseményeket, hátterüket teljes pontossággal ismerjük. A fennmaradt oklevelek adatai azonban körülhatárolják a szereplők életét, a valóságos tetteket és következményeiket, lehetőséget adva a Gertrúd királyné ellen szőtt összeesküvés története és a Bánk-monda szétválasztására. II. András feleségének származásáról a tudósnak is kiváló Arany János, nemzeti tragédiánk mindmáig legjobb ismerője, így tájékoztat bennünket, Szalay László történetíróra hivatkozva: „Gertrud királyné leánya volt Bertholdnak, Meránia hercegének. Egy Meránia, Merán, Tirolban fekszik, az Etsch vize mellett, s az e nevű várost ma minden turista ismeri. De derék Szalaynk megtanít, hogy a magyar történelemben szereplő meráni hercegek neve nem ezen tiroli Merántól veszi eredetét, hanem a dalmát-albániai tengerpartnak hol Maronia, hol Meránia, Miránia nevek alatt előforduló hegyes vidékéről (...), mely Kálmán óta a magyar koronától függött, shűbérileg (...) két bajor nemzetségre volt bízva. Az adatokhoz ma sincsen hozzátenni való; az idézett szöveg két megállapítása azonban megérdemli figyelmünket. Gertrúd valóban német, pontosabban dél-német származású - de korántsem az előkelő választófejedelmek valamelyikének családjából, hanem egy olyan herceg lánya, aki a magyar király vazallusa, így házassága András magyar herceggel, Imre király öccsével feltétlen és egyértelmű emelkedés, sőt politikai siker. András 1198 után-az Árpád-ház szokása szerint - mint „ifjabb király" az ország egy részét, déli tartományait igazgatta, hogy gyakorlatot szerezzen a kormányzásban. így kerülhetett kapcsolatba a vele szomszédos és hűbéres Merán vezető családjával. Az „ifjabb kii I