Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

kellenek a Terézvárosba - de sehová se az országba -, hanem: eszmék. Más szóval: ideálok." A kisember iránti rokonszenv, a kisember tisztességébe, hűségébe vetett hit, a legfontosabb motívuma ezeknek az írásoknak is. Ez táplálja derűjüket; még bizonytalan optimizmusukat is ez sugallja. Lehet azonban, hogy Krúdy együttérzése és együttélése azzal a városrésszel, ahol először vert gyökeret a fővárosban a polgári demokratizmus, más, tudat alatti rétegekből is fakad. Ahogy az X. Y.. . .-ban leírja a „kacskaringós" Király utcát, a „zengő" Nagymező utcát és a „felejthetetlenül ünnepélyes" Andrássy utat, önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy ez a hármasság akár Krúdy életének és munkásságának szimbóluma lehetne. A kanyargós pályafutás, a sokszor csak játékkal és mulatozással elűzhető gondok és a felejthetetlen sikerek egyaránt gyakran meglátogatták azt az írót, akinek apró gyöngybetűvcl telcrótt kéziratát fakszimile kiadásban a kezében tartja az olvasó. Kosztolányi Dezső egy 1906-os cikkében így ír: „A vérbeli újságíró hajlékony művész-lelkű. Minden írásra hangolja... Ért mindenhez. Az emberek veséjébe lát, bírál, leleplezi a cselszövéseket, a pártok fondorlatait. O a jelen krónikása és történetírója." Ez a jellemzés pontosan ráillik Krúdyra, aki még egy olyan írásában is, amelyben látszólag a múlt krónikásaként jelentkezik: kora történetét írja.