Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[IV] A TERÉZVÁROSI BÚCSÚ

ruháikat összetéphetik, a szép nevű Izabella-utcából a kis szénkereskedők, akik mindig azon panaszkodnak, hogy a jól beépített utcában, későbben kezdődik a tél, mint például a külső Andrássy-úton, a szívutcából a Pali bácsihoz címzett vendéglős vezetése alatt az összes kiskocsmárosok, mert ezek ellenzékiek lettek a szigorú rcndőrellenőr miatt, a váci-körútról a boltosok, akik lenézik a Lipótvároshoz tartozó vizávijukat, mert annak a kormány jelöltjére kell szavazni, megjöttek a váci-útiak és az angyalföldiek. . . Ezzel aztán körülbelől cl is volt döntve a választás sorsa. Nem volt még ilyen búcsú a Terézvárosban. A Pekáry-ház erkélyéről a kősárkányfő, amely száz esztendeig őrizte ezt a házat, ijedtében leszakadt, szerencsére senkit sem ütött agyon félmázsás terhével. A tcrcz-tcmplomon őrködő próféták és szentemberek kővémeredve figyelték a zsivajt, amely a régi kegyes éneklések helyett most a szentasszony temploma előtt felhangzott: ... O az igazi, Demokrata, hazafias, függetlenségi. Persze, ezt az ifjú terézvárosi fiskális tiszteletére énekelték, hol viharzó kedvvel, hol meg bátorítóan, amint a felismerhetetlen érsekutcából hangos kortesek a választási híreket hozták.