Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[II] MIRŐL BESZÉLT A RÉGI POLGÁR, HA NEM FÉRT A BŐRÉBEN?

A NAGYMEZŐ UTCA ELEJE A MÚLT SZÁZAD VÉGÉN zcdbc a kereskedő a portékáját. Egyszer harminc nadrágtartót kellett vennem különböző terézvárosi üzletekben, pedig egyet sem akartam vásárolni. Máskor egy kis ékszcrcsboltban, amely nem nagyobb, mint egy budoár, az egész rokonságomnak arany meg ezüst emléktárgyakat kellett vennem. Persze, hitelbe. De nem mehetsz el virágkercskedés mellett sem a nagymező utcában, hogy a tulajdonosnő, akibe fiatalkorodban valamely télikertben vagy mulatóban szerelmes voltál : meg ne prezentelne legalább néhány szál búzavirággal. ,,Tudom, hogy uraságod megelégszik a terézvárosi magyarokkal is, nem akar mindjárt harminc millió magyart, mint a tulipános Rákosi Jenő." Mit tehet ilyenkor az ember? Be kell bizonyítania, hogy igenis akar harminc millió magyart és vesz egy cserép tulipánt, amellyel aztán nem tud mit kezdeni.