Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[I] LEVÉL A POLGÁR SZERKESZTŐJÉHEZ

kalkulációja szerint: - ebben az időben mindenfele új eszmék kezdenek terjedezni a városban. Egy cinikus írótól egyszer azt olvastam, hogy a pesti polgár azért lett hajlamos a demokratikus eszmék iránt, mert nem volt semmi testi fogyatkozása, ilyenformán ráért az elméje forgatására is. Egy még cinikusabb író azt fejtegette, hogy azok lettek Pesten először demokraták, akik mindazidcig hiába vártak valamely királyi kitüntetésre, és miután várakozásuk reménytelen volt, felcsaptak az új, süvöltve jövő demokrata-eszmék katonáivá. Én azonban azt vallom, miután már ebben az időben is meglehetősen nyitott szemmel jártam a városban, hogy a demokratikus eszméknek oly pontosan meg kellett érkezni Pestre, mint a parthoz a hullám verésnek. Az a „Wciszfeld-gycrek", aki a véderővita izgalmai közepette tűnik fel az egyetemi ifjúság soraiban: a kor küldöttje volt, mikor hol az ellustult kezénél, hol gömbölyded vállánál, hol meg hájasodó fejénél fogva rázogatni kezdte ezt a várost. (V. V.) Az öreg Légrády Károly lapjában nem hiában kapott helyet a nagy kitüntetésnek számító első oldalon, mert az öreg Légrádynak lehetett ezer hibája, de korának legjobb lapkiadója volt. És az a nyugodalmas pesti polgár, aki tegnap még öntelten nézegetett körül Szent Terézia tornyából az alant elterülő utcákon: bizonyára nem ok nélkül hagyta abba megszokott emésztési sétáját, hogy izgalmas gyűlésekben izgalmas szónoklatokat hallgasson, ha ezeknek az új eszméknek még nem jött volna cl az idejük. Szent Terézia városnegyedének utcáiban úgy kezdett trombitálni az új eszme jelszava, mintha tűzoltók siettek volna valamely égő házhoz. A családi kör szelíd lámpafényénél vitára kelt az ifjú generáció a régivel: az apa, akit a háta mögött „vén pecsovicsnak" vagy „öreg mameluknak" neveznek vitázik fiával, aki dagadt mellel demokratának vallja magát. Hát meg kell adni ennek az új eszmének, hogy nagy mértékben nevelte a polgár önérzetét, különösen az úgynevezett kispolgárságét, amely épen a Szent Terézia oltalma alatt lévő fertályban küzdött a maga mindennapi gondjaival, örvendezett kis örömeinek, élt és meghalt, anélkül, hogy valami magasabb eszme vezette volna életútjaiban. Ennek a kispolgárságnak már épen olyan szüksége volt Pesten az új eszmére, mint hajdanában Galilcában az egyszerű halászoknak. . . .Hát ott voltunk Szent Terézia tornya körül, amikor a névtelen,