Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A levél keletkezéstörténete, jelentősége

Kossuth három nap múlva kapja kézhez Csanády c levelét. Július 28-án rendkívül kemény hangú válaszlevelet kezd fogalmazni. Már az első bekezdésekben élesen elítéli a 48-as párttöredék baloldalt bomlasztó különállását, a Függetlenségi Párt megalakulása körül játszott negatív szerepét. S mert egyes otthoni tudósításokban, és íme, most Csanády levelében is azt olvassa, hogy a 48-as Párt az ő útján jár, határozottan leszögezi : semmi köze a párthoz, álláspontjuk elvileg összeegyeztethetetlen az övével. Idézzük Kossuth szavait: „útaink nem csak ösze nem vágnak, dc még nem is csak eltérnek egymástól, hanem egymással homlok egyenest ellenkeznek; a mint cz máskint nem is lehet, miután az én álláspontom, s az Önöké közt egy oly űr tátong, mely magára az alapelvre nézve, nem csak az áthidalás, de még a közelítés lehetségét is in thesi kizárja." Újra és újra ismétli, magyarázza, hogy mi az alapvető különbség a 48-asok és az ő politikai hitvallása között: a 48-as Párt végcélja az 1848-as törvényekben rögzített birodalmi és magyar államberendezkedés visszaállítása, ő viszont változatlanul az 1849-cs Függetlenségi Nyilatkozat elveit vallja, és Magyarország teljes függetlenségét kívánja. Hosszan idézi Brougham lord elutasító kritikáját Ausztria és Magyarország perszonális uniójáról, amelyet így summáz: ,,az oly állapot, mint a minőben Austria s Magyar Ország az uralkodó egységénél fogva van, mind külbiztonság, mind jó kormányzat, mind viszonlagos barátság tekintetében a lehető legroszahb kapcsolat, melyet különböző államok közt csak képzelni is lehet" S az ő történelmi és személyes tapasztalatai csak aláhúzzák Brougham tézisének igazságát. Ausztria, a Habsburg-ház nagyhatalmi állásának bázisát erősítendő, évszázadokon keresztül egységes birodalomba akarta összeolvasztani országait, népeit. A dinasztia tizenhat uralkodót adott Magyarországnak: tizenöt felesküdött a magyar alkotmányra, s mind meg is szegte esküjét; meg is kellett szegnie, hisz a birodalmat csak abszolutisztikus eszközökkel lehetett kormányozni, alkotmányosan nem. 1848 újabb és egyben utolsó kísérlet volta Habsburg-birodalom alkotmányos átalakítására - s íme : kudarccal végződött. Kossuth ezután vonta le a végső következtetését: „Szenvedéseink egy újabb borzasztó adatot szolgáltattak amaz örök igazsághoz: hogy ha egy nemzetnek oly királya van, ki más külön országoknak is Fejedelme; azon nemzetet nem óvja