Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A Függetlenségi Párt megalakulása

egyes csoportjait képviseli. E csoportok saját gazdasági, társadalmi súlyuk növeléséért, széles körű polgári demokratikus reformokért küzdenek, fő ellenfelüket a kiváltságait, hatalmát féltékenyen őrző nagy- és középbirtokos osztályokban látják. Közjogi téren az osztrák-magyar perszonális unió következetes hívei ; eszményük a polgári parlamentarizmus; a politikai-társadalmi élet lényegi stabilitását igénylik, határozottan forradalomellenesek. Irányi pártelnök azt szeretné, ha a 48-as Párt változatlanul megmaradna külön pártnak, az ő vezetése alatt. Nem lát lehetőséget a jobbra tolódó balközéppcl való összefogásra, s élesen bírálja, újra meg újra leleplezi Tiszáék fúziós törekvéseit. A balközépből kiszakadt un. elvhű töredéket is gyanakodva szemléli: hajlandó lenne befogadni a 48-as Pártba, de egyesülni nem óhajt vele. Madarász József és csoportja (nyolc-tíz képviselő) társadalmi bázisa az árutermelő kisbirtokos és gazdagparasztság, a mezővárosi, falusi parasztpolgárság, melynek vagyonosodását a nagybirtok, a nagytőke és a nagybankok egyaránt akadályozzák. E rétegek az idegen gazdasági erők visszaszorítását, az ország nagyobb önállóságát sürgetik; belpolitikai téren viszont a demokratikus (s főképp a nemzetiségi!) jogok túlzott kiterjesztése ellen vannak. Madarász is elveti a balközéppel való egyezkedés gondolatát, sőt ekkor még az ún. elvhű balközépickkel sem hajlandó egyesülésről tárgyalni. Régi, kipróbált elvbarátaival, László Imrével és Kállay Ödönnel azon fáradozik, hogy a 48-as Pártot belülről robbantva kicsiny, de önálló függetlenségi pártot hozzon létre. A párt többsége (tizenöt-tizenhat képviselő) Simonyi Ernő és Helfy Ignác körül csoportosul. E pártárnyalat mögött olyan hazai polgári és tőkés csoportok, polgári értelmiségiek, árutermelő birtokosrétegek állanak, amelyek az osztrák gazdaságtól kevésbé függő, a nyugat-európai tőkérc is építő kapitalizálódás hívei. Simonyiék fő stratégiai céljuknak a Deák-párt megbuktatását tartják, s ők törekednek a legkövetkezetesebben a balközéppcl, főképp ennek baloldalával való együttműködésre. 1873 nyarán Simonyi felkeresi Kossuthot, aki egyetértését nyilvánítja e csoport törekvéseivel. Célul tűzik ki, hogy idehaza a közjogi ellenzék minden árnyalatát egyesítsék a közös ügyes rendszer megbuktatására. Az új pártalakulat programja az ország teljes függetlenségének kivívása legyen, minden egyéb bel- és külpolitikai kérdés másod-