Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A kézirat és változatai

A kézirat és változatai Kossuth c saját kezű levelet a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi, terjedelme négy fólió, nyolc teleírt oldal. A levélpapír gyászkeretes: 1865. szeptember 1., felesége halála óta Kossuth ilyen papírra írta leveleit. A kézírás még mindig kitűnően olvasható, az íráskép tetszetős. A helyesírás azonban - főleg a hosszú mássalhangzók írásmódja, a nagybetűs szókezdés, az egybeírás-különírás, a központozás - eléggé következetlen. A szöveg mai olvasatát betűhíven közöljük. Az Espcrsit-hagyatékot s benne a Kossuth-lcvclet 1974-ben vásárolta meg a múzeum Hódmezővásárhelyen, dr. Árva Józscfné Espcrsit Máriától (József Attila ifjúkori szerelmétől), akinek édesapja, Espersit János (1879-1931) haladó gondolkodású, művelt politikus és publicista, jeles műgyűjtő és művészetpártoló volt. Amint Péter László Espersit János című tanulmányából tudjuk, Espersit újságírói pályája a századelőn, Hódmezővásárhelyen indult. Eletének, politikai működésének fő színtere azonban a függetlenségi hagyományokban gazdag Makó: itt Justh Gyula demokratikus és függetlenségi elveket valló pártjának hírlapírója, majd az 1910-CS években Makón zászlót bontó Országos Köztársasági Párt egyik vezéralakja, a polgári demokratikus forradalom rendíthetetlen híve. Espersit élete végéig - tehát az 1920-as években is! - harcos és gyakran üldöztetést szenvedő republikánus. Mecénási tevékenysége, a vásárhelyi festők és József Attila önzetlen támogatása közismert. Nem tudjuk, hogyan került Espersit Jánoshoz a Kossuth-levél. A címzett, Csanády Sándor, 1892-ben bekövetkezett haláláig meggyőződéses 48-as párti képviselő volt; talán az egymást követő függetlenségi pártalakulások során jutott a levél valamelyik vezető pártember iratai közé, majd onnan Espersit birtokába. Ám az is lehetséges, hogy a szomszédos Bihar vármegyében, Nagykcreki faluban gazdálkodó Csanády örököseitől, tehát személyesebb úton kapta Espersit. Az bizonyos, hogy Espersit évtizedekig féltve őrzött ereklyéje c Kossuth-levél: gondolataiból, szelleméből gyakran merített politikai-újságírói pályáján. Péter László írja le, hogy Espersit 1927. november 18-án a szegedi munkásotthonban Kossuth Lajosról tartott előadását a levélből vett idézettel fejezte be: ,,Ncm 2 I