Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók (Kézirattár, Budapest, 1977)

A hajó kepéről mindenki tudja, hogy a költészet, a képzőművészetek, sőt a beszélt nyelv ősrégi, számtalanszor használt és elhasznált, de ugyanakkor ismételten megújuló metaforái, allegóriái, szimbólumai közül való. Általában azt tartják, hogy a hajó a modern költészetben a személyiséget jelenti. Már a modern líra híres programadó versében, Rimbaud Részeg hajójában is ezt a jelentést hordozza, gyakori előfordulása pedig a költő személyiségének erejét, dinamikáját jelzi. A lírában legtöbbször mégsem egyszerűen csak a személyiséget jelenti, hanem annak mintegy kívülről nézett megkétszereződését: a szubjektum legidőszerűbb gondolatait, érzelmeit, vágyait is magába foglalja. Ady költészetének motívumhálózatában a hajók, a bárkák, csónakok, dereglyék, vitorlások ilyen értelemben kapcsolódnak személyiségéhez. Az Új versek új embert és új irodalmat követelő költője a kötet erőteljes záróversében (Új vizeken járok) egy hajó képéhez kapcsolódva fogalmazza meg vágyait és törekvéseit: Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse. Röhögjenek a részeg evezősre, Röpülj, hajóm, Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre, Röpülj hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. A hajó fokozott cgymásra-utaltságot, összetartozást jelent, egy közösségen kívüli közösségben élést. Ugyanakkor a hajózás mindig kaland, a hajós az ismeretlen fölfedezésének, új élmények reményének igézetében él. Különösen gyakran fordul elő a hajó-kép a szerelmi költészetben, hiszen a hajóhoz kapcsolódó egyéb asszociációk, az elringató vagy akár viharos tavak, folyók, tengerek, a vizeket végighasító repülések képe önmagában is az erotikus szimbólumok közül való.