Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

Lötz Károly rajza nyomán Marastoni József litográfiája: Vásári áldomásozók (Az Ország Tükre 1862. dec. 20.-Í számának melléklete.) GYULAI PÁL ÉS A NÉPNEMZETI KRITIKA A népnemzeti irány legmarkánsabb teoretikus egyénisége az Erdélyből érkezett Gyulai Pál (1826—1909). Irodalmunk pápája — ahogyan ellenfelei gúnyolták. S nem is alaptalanul. „Fénykorában"minden valamirevaló irodalmi fórum vezéri tisztét a kezében tartja. 1867-ig a Magyar írók Segélyegyletének titkára, 1870-től pedig az Akadémia osztály titkára, tehát döntő szava van a testület által kiírt pályázatok odaítélésében. 1873-tól a nagy tekintélyű Budapesti Szemlét szerkeszti, 1875-től az Olcsó Könyvtárai, 1876-tól Toldy Ferenc utóda a pesti egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékén, 1879-től a Kisfaludy Társaság igazgatója; igazgatósági tagjául választja a Franklin Társulat, legnagyobb kiadóvállalatunk, és 1885-től a főrendi ház is megnyílik előtte (s a felsorolt „címtár"korántsem teljes). Ilyen tetemes mennyiségű tisztséget még a funkcióit egyébként ugyancsak szorgalmasan gyűjtögető Toldy Ferenc sem „halmozott fel" — a maga idején.