Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

Az Aranyember. Noémi modelljének, Lukinics Ottíliának dedikált Jókai portré 1874-ból. (Hanns Hanfstaengl felvétele Berlinben. PIM ltsz. 1711.) zában írt hőskölteménye, az Eppur si muove, Mégis mozog a föld (1872), amely Jenőy Kálmán figurájában állít emléket a felvilágosodás és a reformkor több kiváló személyiségének, Csokonainak, Kisfaludy Károlynak, Katonának és tetteiknek. Jókait nem fogta el a kiegyezés létrejötte után, a kortársai nagy részét megejtő kiábrándultság. O ekkor még hitt abban, hogy a kiharcolt részleges politikai sikereket követően nemzeti kultúránk újabb, nagyarányú felvirágzása következik. Ennek próbált a „dicső elődök " szívmelegítő emlékeit felidéző regényeivel elébe menni. Ezért veti bele magát Tisza Kálmán oldalán a politikai aréna küzdelmeibe. Szerkeszti a balközép szócsövét, A Hont; a politikus sokszor évekre háttérbe szorítja benne az írót. Lelkes szószólója a polgári reformnak, de a revolúciótól, főleg annak jakobinus módszereitől — ezt észlelhettük A kőszívű ember fiaiban is — idegenkedik. A történelmi közelmúltból írója korába tér vissza a Fekete gyémántok (1870), a „nemzeti kapitalizmus regénye". Főhősében, Berend Ivánban a hazai tőkés eszményített-áhított alakját formálja meg. A legjobb regényeként számon tartott Az aranyember (1872) már a reformkor eszméinek megvalósításában való kétkedését is sejteti. Jellemábrázolása itt közelíti meg legerőteljesebben nagy, kritikai-realista kortársai alkotásait. Jelentős regények 1875 után is készültek műhelyében, a Rab Ráby (1879) jelesül, a magyar felvilágosodás ellentmondásos harcainak legbátrabb s egyben legművészibbb feldolgozása. A Sárga rózsa (1893) öreg korának egyik legérettebb produktuma. Lélekrajza felülmúlja eddig volt regényeiét, környezetábrázolása pedig etnográfiai alapozottságú.